Ünnep

Lánykák kipirult arcán
játszik vidulós pajzán
mosolyuk,

hajuk befonva copfba,
benne szalagok csokra
libegős

táncát járja a vállon,
közben ropja a lábon
a cipő,

zöld fű illata lebben
mézzel összekeverten,
színesen,

rúdra kötött sok szalag
röpköd, s idelent ballag
vigalom,

bár ez ma kissé banális,
vurstli is áll a majális
közepén,

fénylenek arcon a könnyek,
lám ez egy másmilyen ünnep
e napon,

édesanyám szeme lázban,
gyermeki hála virágban,
átadom.

Szeged, 2011. május 1.

http://elcinkedir.bplaced.net/verseim/versek/779-uennep.html