Jobb dolgom híján

azon tűnődöm
miért van ilyen jéghegyet is tán’
csak szívek derét nem olvasztó
szédítő meleg

mitől az emberek
amint a halak partra vetve
csak lézengenek
fuldokolva mint saját füstjüktől

mintha pokolban égnénk
talán rájött a nap
mi már csak így tisztulhatunk

meggyőződés nélkül
nagyoltan faragom
hiszen mindegy már jó lesz az úgy is
ellobbant lelkemnek
inkább megszokásból
gyilkolva legvégül is az élőt
jobb dolgom híján
saját fejfámat