Néma sírok között baktatok, a temetőre alkonyat borul. Ezernyi kis lámpás világítja, mint sötét éjt messzi csillagok. Apró mécsem lángja fellobog, a gyufáé elhal nesztelen. Ugyanilyen csendesen mentek el – itt-hagyottak lelke még zokog. Orvul rám-zuhant emléközön repít most a régen-voltba el, s ott vagyok a boldogság-képekben… Könnycsepp izzik a hideg kövön. Virágokat rendezget kezem… Örömöt lop szívembe a múlt, s emel, ki a jelen örvényéből – vagy mindezt mégis csak képzelem?
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Mindenszentekre
13 éve | 0 hozzászólás
Képzelem?
Néma sírok között baktatok,
a temetőre alkonyat borul.
Ezernyi kis lámpás világítja,
mint sötét éjt messzi csillagok.
Apró mécsem lángja fellobog,
a gyufáé elhal nesztelen.
Ugyanilyen csendesen mentek el –
itt-hagyottak lelke még zokog.
Orvul rám-zuhant emléközön
repít most a régen-voltba el,
s ott vagyok a boldogság-képekben…
Könnycsepp izzik a hideg kövön.
Virágokat rendezget kezem…
Örömöt lop szívembe a múlt,
s emel, ki a jelen örvényéből –
vagy mindezt mégis csak képzelem?
Címkék: vers
Tovább