Kék-arany álom

Holdfényben árnyékod elterül,
Csillagok ragyogják léptedet,
Aranyra festik az éjkék eget,
Sziluetted hűs selymére vetül.

Magasba repülni volna jó!
Súlytalanul szállni véletek,
Eggyé válna lelkemmel lelketek –
Lehetnék én is égi fényfolyó.

Csillagként mutatnám, merre menj,
Hogy a boldogságra rátalálj,
Örömödben te is csillaggá válj –
Fényedtől poklomból is lehet menny.

Ünnep

Lánykák kipirult arcán
játszik vidulós pajzán
mosolyuk,

hajuk befonva copfba,
benne szalagok csokra
libegős

táncát járja a vállon,
közben ropja a lábon
a cipő,

zöld fű illata lebben
mézzel összekeverten,
színesen,

rúdra kötött sok szalag
röpköd, s idelent ballag
vigalom,

bár ez ma kissé banális,
vurstli is áll a majális
közepén,

fénylenek arcon a könnyek,
lám ez egy másmilyen ünnep
e napon,

édesanyám szeme lázban,
gyermeki hála virágban,
átadom.

Szeged, 2011.