Van egy blog bejegyzésem (http://naphold.blogspot.com/search?updated-max=2008-09-04T05%3A42%3A00-07%3A00&max-results=7) ezzel a címszóval: „A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása”

Talán annyit tennék hozzá, hogy legfőképpen önmagunk számára kell megtanulni kimondani a „NEM” szót, hisz, ha jól belegondolunk, miért is mondunk olyankor is igent, amikor egyik porcikánk sem kívánja, sőt szinte fizikai fájdalmat érzünk attól, hogy igent fogunk mondani – nos erről a következő a véleményem:

Az igent sokkal könnyebb kimondani, hisz azzal – úgy gondoljuk – segítünk a másiknak és mi is elkerüljük a bűntudat érzetét.

A sírásról megoszlik az emberek véleménye – és itt nem csak a férfi és női véleményekre gondolok.

Az köztudott, hogy minden folyadék, ami eltávozik a testünkből, tele van méreganyaggal, amit a szervezetünk nem tud hasznosítani vagy épp káros a hatása a testre. Nem tudok olyan kutatásról, ami vizsgálta volna, hogy milyen különbségek és egyezőségek vannak a vizelet, az izzadság és a könny összetételében, de asztrológiai szempontból természetesen van véleményem róla.

Mivel tönkrement a 30 éves automata mosógépem, így az utóbbi hónapokban kézzel mosok - még szerencse, hogy van egy centrifugám. A centrim segítségével jöttem rá egy érdekes dologra. Amikor rossz passzban vagyok, akkor a foltokat nagyon nehezen tudom kiszedni a melós pólómból és a centri is folyton ugrál – visszabeszél – hihi!

Néhány napja szintén egy eléggé kétségbeesett időszakot kellett megélnem – nnna persze mosnom kellett. Egy folt nem akart sehogy kijönni a pólóból.

Mindannyiunkban él egy gyermeki Én, aki szeretetre, elfogadásra vágyik, aki játszani akar, aki rácsodálkozik a világra, aki képes elfogadni az újdonságokat a maguk valójában, aki szeretettel vegyes kíváncsisággal fordul oda mindenhez és mindenkihez. Vagyis így tenne, ha gyermekkorunkban nem értek volna olyan sérülések, melyek annakidején nem lettek helyreigazítva, szülői szeretettel megoldva, szülői simogatással, puszival „meggyógyítva”.

Ez még a legjobb, legodafigyelőbb szülőnél is megeshet, hisz vannak olyan helyzetek, amikor esetleg épp kifut a tej, gyorsan le kell kapni a tűzről, közben a gyermek elesik, és az anyuka csak később tud odalépni, hogy felemelje – akkor, amikor a gyermekben már megjelent az elhagyatottság érzet.

A szerelem egy csoda – nem fizika, nem kémia, nem biológia – megfoghatatlan, sokszor rosszkor jön, sokszor rossz az irányzék, gyakran viszonzatlan, felülírja a logikus gondolkodást, égi magasságokba röpít, majd beledöngöl a betonba… Elég hozzá egy pillantás, egy mozdulat, egy szó, egy illat – és máris el vagy veszve… Gyártod a rózsaszínű álmok szappanbuborékját, és józan ésszel hiába pukkasztod ki valamennyit, azok csak jönnek le a futószalagról mint egy gyárban a késztermék – és nem biztos, hogy el tudod adni – hihi!

Minden ember álmodik, amikor alszik, csak nem minden álomra emlékezünk.

Álmaink 95%-a vágyteljesítő álom. Ezekre nem mindig emlékezünk. A tudatalattink nagyon okos. Amikor nehéz időszakot élünk meg, akkor olyan álmokat küld ránk, melyekben a számunkra teljesülhetetlen helyzeteket megéleti velünk, hogy így juttasson bennünket plusz energiához.

A fennmaradó 5%-on osztoznak a rémálmok és a figyelmeztető álmok.

A rémálmaink mindig arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy van az életünkben egy olyan terület, ahol nem oldottunk meg valami, ami elől inkább menekülünk, pedig előbb-utóbb szembe kell néznünk a problémával, és meg kell oldanunk.

Amikor létrejön a személyes találkozó, megvan a szimpátia, esetleg a „szikra”, ne szálljunk el. Igyekezzünk a rózsaszín köd mögé nézni. El kell fogadnunk, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni a partnerünket, mint ahogy mi sem tudunk nagyon változni. Egy kis változás sikerülhet, de az „alap” adott, a saját bőrünkből nem tudunk kibújni, csak ideiglenesen.

Ha szeretnénk valamit elérni, akkor először is el kell döntenünk, hogy mi is az, amit meg akarunk valósítani, aztán azt, hogy mennyi időn belül, majd egy rövid mondatban meg kell fogalmaznunk és már indulhat is a programozás.

Nagyon fontos, hogy konkrét személyre, konkrét tárgyra nem szabad programozni, mert az nem fog teljesülni, sőt igen komolyan visszaüthet. Meg kell adni Sorsunknak a szabad kezet arra, hogy kit vagy mit küld számunkra.
Pl.: ha járunk valakivel, a partnerünk személyére ne programozzunk, vagy, ha szeretnénk lakást, akkor ne arra a konkrét lakásra szóljon a programozás, amit esetleg kiszelemltünk hanem csak egy lakásra, vagy ne egy konkrét munkahelyre, hanem csak egy munkahelyre.

Mi is a boldogság? A hétköznapi gondolkodásban a vágyak teljesülése. De vajon, amikor a régen áhított vágyunk teljesül, akkor képesek vagyunk-e határtalan örömöt érezni felette – vagy épp nem érzünk semmit, csak ürességet, fájó ürességet? Ez után szokott bekövetkezni az, hogy elkezdünk azon keseregni, hogy már megint nem kaptuk meg azt, amire igazán vágytunk.

Vannak emberek, akiknek a pénz, az anyagi javak, a kézzel fogható, látható, birtokba vehető dolgok jelentik a pillanatnyi boldogságérzetet.

A nem szó valódi, vagyis értelmünkkel felfogható jelentésével 2-3 éves korunkban találkozunk. Ilyenkor a kisgyermek elkezd ráérezni a nem szó jelentésére. Rájön, hogy ha kimondja valamire, hogy NEM, akkor az általában nem fog megtörténni. Ezt a gyermekek nagyon szokták élvezni. Akkor van gond, amikor a gyermek kapja a nem szót. Nnna, ilyenkor jön a hiszti, a toporzékolás, no meg az, hogy a szép tiszta ruhájában belevágja magát a sárba. Ha a szülő megfelelően adagolja gyermekének a nem szót, akkor a gyermek képes lesz kimondani és elfogadni is, anélkül, hogy bűntudat keletkezne benne, vagy kisebbnek, kevesebbnek érezné magát tőle.