Azon gondolkodom, meddig kell az embernek hálásnak lennie.

Vajon ha valaki egyszer tesz értem valamit, akkor egyszer teszek érte és egál? Vagy életem végéig hálásnak kell lennem? Akkor is, ha az illető később a lábát is belémtörli?

Szerintem ha érdemet lehet szerezni, azt el is lehet veszíteni. Ha valaki tett értem, aztán később csúnyán alámtesz bármi másért, akkor nem tartozunk egymásnak.

Az a nagy igazság, hogy mindenki önző. Soha senki nem a maga hibáját tárja a világ elé, csakis a sérelmét. Senki sem gyűlöltetni, mindenki sajnáltatni szereti jobban magát.

Idegen abból nem ítélheti meg, hogy valakinek hálásnak kellene lennie, hogy a sértett fél ezt állítja. Azt nem fogja elmondani, ő mit tett. Ha azért, mert észre sem veszi, akkor csak ostoba, ha tudja, hogy az ő fején is van vaj, akkor rosszindulatú.

Tehát visszajutok az alapkérdéshez. Meddig KELL, meddig ILLIK hálásnak lenni a mai világban?

Azt hiszem, ezt mindenki maga dönti el.

Egyet biztosan tudok: Minden korban visszatetszést keltett, ha a nagylelkű fél szóvátette, hogy hálát vár el. Az olyan, mint az öndícséret és azt se tartja senki pozitív tulajdonságnak.

Hm...