A környezet- és természetvédelem - mint azt az előzőekből is láthattuk - a bioszféra létének, s így az emberi létnek is függvénye, feltétele, mert a természeti törvények miránk is vonatkoznak. Ezért tekintettük át az eddigieket, és ezért is kell megismernünk a természet- és környezetvédelem néhány alapelvét

A környezetvédelem fogalma

A környezetvédelem az ember által okozott, vagy okozandó (megelőzni mindig olcsóbb!) kár minimalizálását jelenti a természetes és mesterséges (épített) környezet, azaz az ember érdekében.

A természetvédelem feladata elsősorban a tudományos és kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű értékek védelme, megőrzése. Tágabb értelemben a természettel való - az ember hosszú távú érdekeit is figyelembe vevő - gazdálkodást jelenti.

A természetvédelem tárgyai jellegük szerint az alábbi kategóriákba sorolhatók:

• földtani értékek: barlangok, sziklaformák, kőzetfeltárások, kövületek, kunhalmok, szikes talajok ...
• víztani értékek: források, folyók, vízesések, tavak, mocsarak, lápok ...
• növénytani értékek: fajok, populációk, élőhelyek, arborétumok, öreg fák, fasorok ...
• állatok: fajok, populációk, élőhelyek ...
• tájképi értékek: jellegzetes tájrészletek (pl. Tapolcai-medence, Bükk-fennsík, Hortobágyi puszta, Hollókő...)
• kultúrtörténeti értékek: tanyavilág, szőlőművelési- és borászati emlékek, pásztorkodás, régi építészeti emlékek, régészeti feltárások, történelmi emlékhelyek, háziasított állatfajták (pl. racka juh, szürke marha)

A védett területek nagysága, összetettsége függvényében ezek a kategóriák kombinálódhatnak, összegződhetnek.

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/zk11.htm