Egy rajongói felmérés szerint, ha versenyt hirdetnének a legszexisebb és legtöbbre becsült európai futballista címéért, minden bizonnyal David Beckham végezne az első, második és harmadik helyen is. Azt a tényt, hogy az angol válogatott csapatkapitánya jóképű, a hölgyek különféle szavazásokon rendszerint megerősítik voksaikkal, és valamivel objektívebb mérceként reklámipari foglalkoztatottsága is alátámasztani látszik Beckham szépfiú mivoltát.

Ami pedig a szakmai vonalat illeti: a Manchester United középpályása azzal vívta ki különleges népszerűségét, hogy játékával és személyiségével sikerült új életet lehelnie a szigetország válogatottjába. Anglia legnépszerűbb futballistájának ténykedése nem is maradt honorárium nélkül: kevéssel azután, hogy a FIFA év labdarúgója választásán a portugál Luis Figo mögött a második helyen végzett, Beckham decemberben átvehette a BBC alapította, az év sportszemélyiségének járó díjat. A rajongói által - felesége, az ex-Spice Girl Victoria Adams után - csak Spice Boynak becézett David ahogyan a pályán, úgy a magánéletben is példás tükröt tart a fiatalok elé. Meghatározó jellemzői ellentétben állnak szupersztári mivoltával: csupán alkalmanként fogyaszt alkoholt, kiegyensúlyozott családi háttere a biztosíték rá, hogy nem kap kedvet a morális zülléshez.

- Ki volt a gyerekkori példaképe, s manapság melyik sztár játékát kedveli a legjobban?
- Kölyökként Bryan Robsont játszottam a téren. Akkor lennék boldog, ha Robson, Glenn Hoddle és Bobby Charlton nyomdokaiba léphetnék. Manapság is bőven van választék olyan futballistákból, akikre felnézhet az ember. Nálam Del Piero, Rivaldo és Ronaldo ilyen pasasok.

- Kitől kapta pályafutása elején a leghasznosabb útravalót?
- Két fontos tanácsot kaptam az életemben. A futballra vonatkozót Bobby Charltontól, aki tizenegy éves koromban azzal az útravalóval látott el: "Amikor csak lehetőséged van rá, lőj!" Édesapám pedig arra intett, hogy bármi történik, mindig vigyázzak a nővéreimre. Mindkettőt igyekszem a legmesszebbmenőkig szem előtt tartani.

- Minek "köszönheti" életveszélyes beadásait, pontrúgásait?
- Mindent a gyakorlásnak és a kitartásnak köszönhetek. Abban hiszek, hogy sok-sok áldozatos munkával lehet csak valamit a tökélyre fejleszteni. Éppen ezért gyakran az edzések után is a pályán maradok, gyakorlok és gyakorlok. Előfordul, hogy az edzőm nem engedi tovább, és bezavar az öltözőbe. Egyébként már gyerekként is az foglalkoztatott, hogy miként lehet megfelelően elrúgni a labdát. Sráckoromban minden alkalmat megragadtam arra, hogy apámmal focizhassak, sőt hat-hétéves koromtól videóra vettem a játékomat, és otthon visszanézve órákig elemezgettem.

- És milyen viszonyban áll a futással?
- Mindig fontos szerepet játszott az életemben. Kevesen tudják, de egészen fiatalon négy évig bajnok voltam 1500 méteren, a mezei futást pedig egyenesen imádtam. Érdekes, de akkoriban, egy-egy futóversenyen jobban izgultam, mint manapság, amikor 50 ezer ember előtt futballozom.

- Létezett valaha is más csapat az ön számára, mint a Manchester United?
- Nem, soha. A Manchester volt az első és az egyetlen szerelem. Az elején persze sokan megmosolyogtak, amikor közöltem, márpedig én a MU focistája leszek.

- Kissrácként melyik trófeáról álmodott?
- Mindig az FA-kupagyőzelemre vágytam.

- Amit 1999-ben a Premier League és a Bajnokok Ligája elsőséggel együtt meg is szerzett. Mi a fontosabb, hogy a Manchester United Anglia vagy Európa első számú csapata legyen?
- Európai kupát nyerni a legcsodálatosabb dolog, de a Premier League elsősége is ugyanilyen fontos, hiszen ezzel demonstráljuk az erőnket a minket állandóan megverni szándékozó többi együttes felé. 

- Az elmúlt hónapokban esetleges átigazolása kapcsán hírbe hozták gazdag olasz és spanyol kérőkkel, május 11-én mégis újabb három évre a Manchesterrel hosszabbított.
- Több mint elégedett vagyok a klubbal, ezért - a spekulációkkal szemben - soha nem vetettem el a manchesteri szerződéshosszabbítás gondolatát. Úgy érzem, a MU-nál ugyanolyan jó lehetőségei vannak egy futballistának, mint bárhol máshol a világon: itt is szerezhetsz annyi trófeát, amennyi elég kell hogy legyen egy játékosnak. Nem aggódtam különösebben új kontraktusom miatt, de mindenképp szerettem volna még a világbajnokság rajtja előtt aláírni.

- A közelmúltban viszont rengeteg pletyka látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy felesége, Victoria nem szereti a várost és a manchesteri üzleteket. Igaz, hogy megpróbálta távozásra bírni?
- Az, hogy hol folytatom a pályafutásomat, mindig is kizárólag az én döntésem lesz. A szóbeszédeket pedig cáfolom. A feleségem igenis szereti Manchestert, mindenhol boldog, ahol én jól érzem magam. Ráadásul csupán két-három órára laknak tőlünk a szülei, akikhez nagyon közel áll, s aminek én nagyon örülök.

- Számos győzelme és trófeája közül melyiknek van az ön számára különösen hangsúlyos értéke?
- Egyik legnagyobb megtiszteltetés, amelyben valaha részem volt, az a pillanat, amikor 2000 novemberében az olaszok ellen egy félidőn át először viselhettem az angol válogatott csapatkapitányi szalagját. A hatalmas elismerést jelentő hírt egyébként egy olyan reggelen kaptam telefonon, amikor épp Gary Neville-nél voltam, s mivel ő még aludt, nem tudtam az örömömet hirtelenjében senkivel sem megosztani.

- Változtatott önön a csapatkapitányi pozíció?
- Igen, bár előtte is igyekeztem érett felnőttként viselkedni. Az utóbbi években még inkább megnyugodtam, amiben nagy szerepe van a tudatnak, hogy a válogatott első számú felelőse vagyok a pályán. De az igazsághoz tartozik, hogy az 1998-as világbajnokság tapasztalatai - mindenekelőtt az argentinok elleni kiállításomra gondolok - is elgondolkodásra és változtatásra késztettek. Ma már csupán annyi agresszió van bennem, amennyi elengedhetetlenül szükséges ehhez a játékhoz.

- Volt-e valaha a mostanihoz hasonlóan nagyon rosszkor "érkező" sérülése, s gondolt-e egy pillanatig is arra, hogy elúszhat az idei vb-szereplése?
- Eddig szerencsés voltam, egyáltalán nem volt komoly sérülésem. Ez tényleg nagyon rosszkor jött, de volt már az életben néhány megpróbáltatásban részem, és mindegyiken sikerrel túljutottam, ezért reménykedem abban, hogy ezt a helyzetet is megoldom. A gyógyulásomért és a kondícióm megtartásáért mindent megtettem, oxigénsátrat használtam, súlyzóztam, és - bár szívből gyűlölöm - rengeteget úsztam. Bevallom, volt olyan periódus, amikor úgy gondoltam, nem leszek ott a vb-n, de a kezelések jól mentek, s így napról napra optimistább lettem.

- A közvélemény megoszlik Anglia lehetséges vb-sikerével kapcsolatban, sokan túl fiatalnak, tapasztalatlannak tartják a válogatottat egy kiugró eredmény eléréséhez. Ön hogyan látja csapata esélyeit?
- Nyerni kell, mindig csak erre szabad gondolni. Szerintem jók az esélyeink, de nagyon nehéz csoportba kerültünk. Ami a közvetlenül előttünk álló mérkőzéseket illeti: nem szabad aggódnunk az argentinhez hasonló nagy csapatok miatt. Világklasszis játékosaik vannak - akárcsak nekünk. Nigéria lehet a banánhéj, ha nem vagyunk elég óvatosak. Nem szabad őket sem lebecsülni. Egyszóval: mindkét meccs nagyon kemény lesz.

- 1991-es szerződtetése óta gyorsan emelkedett a csillaga a Manchesternél, majd pedig a válogatottban. Hogyan viseli az idővel egyre fokozódó érdeklődést és népszerűséget?
- Az a tény, hogy a karrieremben minden olyan gyorsan történt, először kissé megijesztett. De soha nem használtam ki az ismertségemet, és nem keveredtem olyan szituációkba, amelyek befolyásolták volna a pályafutásomat. Na jó, volt néhány eset, de akkor még nagyon fiatal voltam. Egyébként pedig nem szabad túlmisztifikálni a futballideálok szerepét, mi sem vagyunk mások, mint egy kukás vagy egy tejesember, csak egy csomó pénzt keresünk, és időnként reflektorfényben vagyunk.

- Ráadásul világsztár feleségével, az egykori Spice Girls-tag Victoriával ön duplán az érdeklődés középpontjában áll...
- Népszerűség kérdésében egymást bátorítjuk, hogy nevetni tudjunk a körülöttünk lévő felhajtáson. Akárhogy is, ő híresebb, mint én, de én Victoriát önmagáért szeretem. Azt szoktam mondani: akkor is tetszene, ha nem világhírű énekes lenne, hanem egy Tescóban dolgozna.

- Ki diktálja az otthoni divatot?
- Szívesen vásárolunk egymásnak ruhákat, így közösen alakítjuk. Egyébként szeretek vásárolni, a hét bármely napján hódolok ennek a szenvedélyemnek, amikor csak nyitva találok egy üzletet. Imádom a szép dolgokat, és rendszerint nem nagyon nézem, mennyit költök.

- A hírek szerint az új lábbeliket a pályán is kedveli. Egyes becslések szerint 300 pár "egyszerhasználatos" futballcipője van...
- Szeretem az új cipők látványát, és jól érzem magam minden egyes először használt darabban. Maximum kétszer játszom ugyanabban a cipőben. Korábban, amikor a nyelvében a "Becks" felirat szerepelt, gyakran ajándékoztam a kollekciómból jótékonysági akciók keretében, de amióta a fiam, Brooklyn neve díszíti, nem szívesen válok meg egyiktől sem.

- Kérem, három szóval jellemezze magát...
-  Azt mondanám: csöndes, félénk és érdekes.

- Tetoválásai viszont épp vagányságra utalnak. Jól bírja a vele járó fájdalmat?
- Ezt mintája válogatja. Brooklyn neve például egyáltalán nem fájt, az angyalos viszont majd' megölt, három órán át haldokoltam, mire végre elkészült.

David Robert Joseph BeckhamSzületési idő: 1975. május 2.Születési hely: LeytonstoneMagasság/testsúly: 180 cm/75 kgKlubja: 1991-től a Manchester United szerződtetett labdarúgójaSikerei: angol bajnok (1996, 1997, 1999, 2000, 2001) FA-kupagyőztes (1996, 1999)

- Készen áll továbbiakra is?
- Igen, szeretnék még néhányat.

- Mi érdekli még a futballon kívül?
- A család az egyetlen ilyen passzióm. Edzések után sietek haza, hogy minél többet lehessünk együtt.

- És a hároméves fiával tovább labdázik otthon a hátsó kertben?
- Pontosan! Vagy piknikezünk.

- Milyen tervei vannak hosszabb távon, a pályafutása befejezése után?
- Mire visszavonulok, épp elég stressz lesz mögöttem, ezért edző vagy menedzser biztosan nem leszek. Sokkal inkább szeretnék egy saját focisulit, ahol mosolygós gyerekarcokat láthatok magam körül.

http://origo.hu/focivb/20020530beckham.html