Üzenet: balogh irma blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Nem vagy belépve

Regisztráció »

Üzenet

14 éve | 4 hozzászólás

Lépteid elmosta az éjszaka csendje,

ölelésed belesimult az erdők neszébe,

a hangod nem bennem keresett menedéket,

s a tüzek kialudtak szemedben

valahol felém jövet.

Épitek fészket az éjszakában,

gyüjtöm az emlékcserepeket,

elorzom tőled a halk rezgéseket,

mik lelkemben hullámokat terelnek,

s feléd küldöm magányod falán

szerelmem szép rajzolatát.

Címkék: saját vers

Kapcsolódó cikkek:

Megőrizlek

Vers pipaccsal

Cseresznyevirágok büvöletében

Áprilisi vers

Kommentáld!

Hozzászólások

balogh irma üzente 14 éve

Köszönöm,hogy olvastad a versemet,szép ,áldottünnepet!

Előzmény

Válasz

Vass Éva üzente 14 éve

Van több is !!!! Nekem a felimerés jött le a versböl.S a szeretet amig csak élsz.....

Válasz

balogh irma üzente 14 éve

Örülök,hogy van egy olvasóm,köszönöm,hogy hozzászóltál.

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

A szeretet - szerelem érzete érzelme; vágy a reménytelen újjáélesztésére.
Verstanról én nem szólok, mindenki úgy fejezi ki a mondanivalóját ahogyan az önmagában él. - Érződik a versben minden ízedben szereted, és él a vágy. Ha nem tulajdonítják remek műnek rajtad kívül akkor is biztos vannak nők férfik akiknek kifejezted érzérét.

Válasz

Saját blog indítása

Blogokban Mindenben