Áprilisi vers

Az áprilisi eső végigfut az arcomon.

Letépem szálait,izlelgetem,s beszivom

e tavaszi föld fakéregillatát.

Ázik a szirma az aranyesőnek,

földig alázza a vesszőt a szél,

s ázott szoknyám letör két

napraéhes,pici kankalint.

Megmozdul bennem a féltés,

mosolyognék vagy sirnék,

a markomba simuló virágokkal

neked intenék,

de nincsenek utak feléd,

s gyökér a lábam,

földbe húz ha lépnék.

Hát ünneplek az áprilisi felfordulásban,

vizes fákkal,illatos füvekkel,

bókoló virágokkal,

sok éles madárrikoltással,

a domboldalról lecsurgó zölddel,

a fénnyel,az éggel,

s könnyezek a zokogó felhőkkel.