Ázott füvek nyers leheletét

küldöm feléd,

s e felsejlő röpke varázst,

mely hajnali fényt

pirkaszt szobám falán.

Talán nem is sejted,

hogy mozdulataid résein

felbuzog a frissitő koffein,

mely engem épit

ha hiányod leterit.

Követlek vakon,

ha kell árnyékod vagyok,

megizlelem mámorod,

s a kint mi elhagyott,

s bennem már oltalom.

Behajlok szivedbe,

mint békitő olajág,

lesimiton homlokodról

a tombolás zaját

s megőrizlek

ha rám találsz.