Van annak már 15 éve is, hogy ezt a versem írtam, hogy most feltettem a blogomban, azt hiszem aktualitása adja!

FÉL-SZEG DEMOKRÁCIA

Vak sötétség alagútjában

kényes, úri fény suhan át

ki meg nem áll, mert fél nagyon

hogy szép orcájára tapad

a reménytelenség sara

Félelem-Demokrácia.

Smink-sár, van kire tapadjon

jó kövéren, szép vastagon

Szürkére festi a mosolyt,

s az öröm színes lányára

rideg koldusruhát aggat.

Szegénység-Demokrácia.

Minden reménységed nedvét

rút mocsár testébe szívja

s ebből bontja torz szirmait

a bizalmatlanság, s közöny

e bűzös világ-virága

Félelem-Demokrácia.

Nem akarok túl sok kommentárt ehhez a vershez.Ha valakinek van ideje, kedve elolvasni Thea Beckman Amazon királyfi, majd a Pokoli Éden c. könyvét, talán megleli az igazi megoldást.Én most csak a negatív részt érzem.A közömbösséget, a gyűlöletet, a környezet szennyezést, a gyilkolást, a végső kipusztulást.

EMBER = HALÁL

Érzed a Föld illatát,

mikor kínjában becsinál?

Nyüszít, nyög, már hörög

mint egy megsebzett álat,

ki végső útjára készül.

Véres torkunk

                         jaj-vigyora

                                            víg torunknak.

GYÖNGGYEL BÉLELT KALÁSZOK

Öregapó számtalan ránca,

eke szántotta barázda.

Eleven húsába magot hint,

a Remény szorgalmas keze.

S lám ott csírázik legszebben,

hová a munka verítéke hullt.

A felhők könnye, s a Nap szeme

a kicsinyke hajtásokból

dúsbolyhú szőnyeget szőtt,

melynek minden szála élet

millió-millió gyermek,

a Föld ölébe kapaszkodva.

A rubin színű, bársony ruhás

Pipacs kisasszonyok hadát

magukhoz ölelték, a még

zöldfülű úrfik, s lágy karral,

hajladozva csalogatnak,

egy nagy-nagy vígasságra:Érni!

A mai napomat vastagon jellemzi a mélabú, vánnyadt jó kedv, egy igazi, női hiszti.Meg nem mondanám, a valódi okot, hogy miért.Csak, mert, azért...Amit írok, lehetne vicces is, de nem az, csak egy középkorú nő hisztije, vagy amit akartok!

EGY MENŐ...NŐ

 Életem kitárom, és látom

haragos sárgában, világom.

Fél lábon felhajtom adagom,

így fázva, elázva kocsmázom.

Bőröm, csudalila, libabőr

agyamban szétrobban, roppant kő.

Csacsogó, gőzzel telt kis pofám,

s vaktában feltüzelt ceruzám,

tintával eteti beleit,

ész nélkül szeszeli sebeit!

Édes szerelemben Veled!

Hunyorog, laposan pislant

Vagy szikra-mérgeket pattant

Hallgatom!

Tűzzsarátnok Tábornokot

Barnameleg dalt duruzsol.

Puha köppenyét gálánsan

Omlasztja pucér vállunkra

Olvadok!

Kutató kék-ég szemedben

Ölelő, erős kezedben.

Ajkaink szót sem szólnak

Lágy érintéssel bókolnak

Látom!

Hunyt pillával símogatom,

Emlékező, akaratom.

Nem pattan már szikra fénye

Csitul, ziháló lélegzet

Szálltam!

Bujaságnak kertje felett

Édes szerelemben Veled!

2009 dec.13.Menetrend váltás.Ezt mindig ideges várakozás, találgatás, rémhír terjesztés előzi meg.Felszámolják a 81-es vonalat, Salgótarján, és Hatvan között...csak két óránként lesz vonat...nem lesz gyorsvonat St. és a főváros között...S bizony lett, ami megvalósult.Ilyenkor mindig nosztalgiával gondolok, a régi szép időkre, amikor még számtalan gyors vonat,(nemzetközi viszonylatban is) közlekedett, ierről, az "Isten háta mögötti" megye székhelyről.15 évvel ezelőtt...

Minden reggel, kávézás közben, kinézek az ablakon, felmérem a terepet, időjárást.Északi szél, hideg, fázósan kortyolom a forró feketét.Valami parány fehérség, az orrom előtt repült.Mi van?Férjem csalom, hogy nézze ő is.Hó!Esik a hó!Innen az ötödik emeleti kilátóból szépségesen hullanak, és egyre többen jönnek, s még.Hozza őket az északi szél.

HÓESÉS

Bátor zuhanás a mélybe

Törékeny kis ejtőernyők

Csillagos tüllcsipkéjüket

Útközben a szél kavarja

Könnyed, habos felhőkké.

Parányi nézőtér kevés székkel, állóhely nincs.Középen a reménytelenül bonyolult szerkezetű forgószínpad, s minden nap, más darabot játszanak.Hétfő, Koncert film, kedd, Esős nap...s a hétvégén, egy ritkán játszott darab:A szívem mélyéről.

NÉZZ RÁM...

Szívemben ölelkező dal-csókok

kacér, szerelmi vallomás

halk sóhaja száll feléd,

egy éjfekete zongorán.

Ezek csak szavak, szavak, sóhajok,

de a vágynak édes mézét

ajkadon találom

Rád álmodom, Ámor fényét.

Ma sütött a nap.Örültem neki, hogy rám néz, melenget, s nem csak a testem, hanem a lelkem is.Nem érezte mindenki így.Egy 19 éves fiú a vonat elé feküdt, és levágatta a fejét, ma sütött a nap.....Miért???És a többiek, akik az utóbbi pár napban ugyan így vetettek véget életüknek....Miért???

     FÁZOM

Szürke Nap kelt fel keleten

Palástját rám borította

Komoran arcomba nézett

S fintorogva fordult egyet.

Szürkesége , tűnő köd lett

S nem láttam többé keleten,

Sem nyugaton, sem az égen.

Szememen éj szőtte kendő

szorítása tompán lebeg,

mely megvéd a fojtott hangok

vad kacajától, s tőletek

felém nyúló, hívó kezek!

Sír virággal telt szürke háló,

melyből a zajt kilopta kéz,

itt lakom a holt homállyal,

s háló társammal:Magánnyal,

ki körbefon, láthatatlan,

halk fonállal, s egyre becéz.

A sötétség méhe ringat

közöny-verem bugyrába lök,

pedig be szeretnék kitörni

a fényre, hajnalra,ÉLNI MÉG!

                                                       Én