GYÖNGGYEL BÉLELT KALÁSZOK

Öregapó számtalan ránca,

eke szántotta barázda.

Eleven húsába magot hint,

a Remény szorgalmas keze.

S lám ott csírázik legszebben,

hová a munka verítéke hullt.

A felhők könnye, s a Nap szeme

a kicsinyke hajtásokból

dúsbolyhú szőnyeget szőtt,

melynek minden szála élet

millió-millió gyermek,

a Föld ölébe kapaszkodva.

A rubin színű, bársony ruhás

Pipacs kisasszonyok hadát

magukhoz ölelték, a még

zöldfülű úrfik, s lágy karral,

hajladozva csalogatnak,

egy nagy-nagy vígasságra:Érni!