A mai napomat vastagon jellemzi a mélabú, vánnyadt jó kedv, egy igazi, női hiszti.Meg nem mondanám, a valódi okot, hogy miért.Csak, mert, azért...Amit írok, lehetne vicces is, de nem az, csak egy középkorú nő hisztije, vagy amit akartok!

EGY MENŐ...NŐ

 Életem kitárom, és látom

haragos sárgában, világom.

Fél lábon felhajtom adagom,

így fázva, elázva kocsmázom.

Bőröm, csudalila, libabőr

agyamban szétrobban, roppant kő.

Csacsogó, gőzzel telt kis pofám,

s vaktában feltüzelt ceruzám,

tintával eteti beleit,

ész nélkül szeszeli sebeit!

Gondolat, részegen, jobbra dől.

Pincéből botorkál egy új nő.

Így látva, láttatom látszani

alomban, halomban játszani,

rózsaszín, epedő lepedőn,

órákig nyűglődő heverőn,

három férfit, egy új guminőn!

Én