Halottak napja közeledtével mindenki elhunyt szeretteire emlékszik, felidézve az együtt töltött napokat, éveket.Édesapám tavaly, 93 éves korában hunyt el.Ezt a versem 82. születésnapjára írtam,s még mindig emlékszem az arcára, hogy mennyire meghatódott, amikor felolvastam neki.A kis, és a nagy Tisza összefolyásánál volt gulyás, amit kis Cserő-köznek hívtak.Igazi ősvadon volt.

ÉDESAPÁMNAK

Tisza partján vándor felhő

a kelő Napon heverész

vele ásít a kis Cserő

hol kövér gulya legelész.

      NEKED!

Fáradt nap súlya húz

altatni készül, a szürkület

láthatatlan kezét látom,

betakar,hogy álmodjam Veled!

Láthatlak,mert álmodom

álmodom, mert Téged csókollak

faldosó vággyal testemben,

s parancsolatot szegett szívvel!

                                                              Én