A nyugalom?

A nyugalom azon ablakon repült velem ahol én,

És távol szállt, mint boldogságra a remény

És messze se kergetem, mert minek tenném?

Nyugalom? Majd hát hat láb mélyen nyugszom én!

Hol kiengedték lelkemet ott nyugszik a Szívem is,

Hatalmat adhattam volna, de csak emlékem foszlányát keresik

Nem maradtam más, mint hüvely a földön,

Elegem van, húzzon, a francba a sok nem törődöm!

Akarod még, hogy lelkemet tegyem ki placcra,

Havas telepre vagy izzadó betonra, napra?

Így eztán!

Horganyzott a hajó, de csak a horog maradt,

Jött víz az árral, de le is apadt.

Holnap után más lesz! Emlegetik emberek,

De, hogy más jöjjön mellém, azt már bíz nem lehet!

Bocsássa meg minden és mindenki a múltam,

Én nem a világot, csak az életmet untam!

Ha végzet jön is és elvisz, nem ellenkezem,

De nem töröm a fejem halálon, nem töröm ezen.

Én itt maradok, de még se, valahogy, mint egy árnyék,

Lobogtam mint a tüz, de már csak hamus ágvég.

Orvosság

Pillanattal ébreddtem, mikor elősször láttam a fényt,

Mint friss jövevény nem ismertem sem jót, sem reményt,

De olthatatlan felfedezni vágytam a világot.

Ilyet meg ki látott?

Ki állt ott, ki volt ki kezdteti sorsomat írta,

Ki volt, ki az élethez való jogaim kivívta,

És, ha tette, minek tette?

Az én testem nem Isten, hanem Anyám teremtette.

És mikor már utamat jártam, melyre titkon vágytam,

Ha rosz volt, ha jó mindig elé álltam,

És vártam, hogy vajon mennyit érek el,

Ha nem érzed mit mondok, nem is érdekell.

Tegnap elött kaptam egyszép kis kedves ajándékot a Barátnőmtől!

Nagyon tetszik viszont nem herdálom csak el úgy itthon főzni, hanem majd, ha még fenn ál, akkor majd a közös kis hétvégénken fogom használni!

Köszönöm szépen, neked édes! :)

Sziasztok!

Szeretném elmondani, hogy mennyire rossz dolog is a bizalmatlanság!

Én nagyon bizalmatlan egy ember vagyok, és ezt eddig nem igazán vettem észre!

Sajnos többször is előfordúl hogy a szeretteimmel is az vagyok pedig bíznom kéne bennük és tetteikben, szavaikban!

Azzal sem bántm valami jól, bizalom szempontjából, akivel a legközelebb állunk egymáshoz.

Nem érdemlem meg hogy szeressen ha nem tudok megbízni benne!

Meg kell tanulnom leereszteni, kicsit megnyugodni és nem aggódni olyanon, amin amúgy sem kéne!

Sajnálom yozsi!

Ez úton! 

Ez úton halad az idő, 
Te vagy ki haverom és havernak lenni menő, 
Sajnálattal közlöm nem voltam jó barát, 
De kérlek ne szídd Anyát! 

Istenemre mondom nem vesztelek, 
Ha időm adja kereslek! 
Nem hagyom hogy mint barát feledésbe merülj! 
Ha hívlak, előkerülj!!! 

Ismételten bocsi nem volt ez direkt, 
Hogy nem figyeltem rád, csak önzőség lehet. 
Én változom most, végre 8 hónapja van csajom, 
Ha időm úgy engedi és akarod, bemutatom! 

Hibáztam tudom ne legyünk utálva, 
Tartsuk a múltat a kosárba, 
ne emleggesük másik arcába, 
Na jó, te bele vághatod a pofámba! 

Írta: Budai Gábor

Ma közzétettem egy kis bicklis túrafelhívást a létező összes web oldalon ahol tagvagyok itt is! Bár csatlakozna valaki olykor!

Tisztelt heti hetes!

A nevem Budai Gábor.

Több éve vagyok rendszeres nézőjük! És szerintem jogomban áll annyit meg tenni, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy

Míg önök csak azt látják, ami a Mediában folyik, addig nem ártana megkérdezni olyanokat is, akik élnek Magyarországon illetve Budapesten! A média, mint tudjuk, azt játssza le, amit meg engednek neki! 

Sem az RTL klub, sem a Tv2 nem engedheti meg magának a szólás-szabadság teljességét, bár mennyire is tagadják. 

Én magyar vagyok "törzs gyökeres kutyalék" attól még magyar!

És...!

Birtokában a múltnak, írva a jelenbe,

Számítok, hogy szeretsz, számítok szívedre!

Igennek veszem minden pillantásod,

Istenem kérlem, legyek a legjobb szerelmed , legjobb barátod!

Én akarok lenni az, mi eddig nem lehettem!

Azzá akarok vállni, amit kerestem,

Eddig, vagyis szerelmes beléd,

A világ végére is elmegyek eléd!

Írta: Budai Gábor

Jaj! Hú! Na de?

Imitt-amott éljen,

Szívemből egy darabot kérjen,

Lényegére ne reméljen,

Mindent Ő velem, megbeszéljen.

Pontozzon, ki ássa gödrét,

Éljen az, ki embert ölt még?

Vígan mondja, mit is akar, 

Ha elmennék, visszazavar.

Ki volt, ki nem,

Ki éltette,

Kinek kellet, 

Ki rá, kezét tette.

Jobbnak láttán, s hideg képpel,

Ki tudtok békülni versem, ezen részével?

Én ki tudnék, ha érteném, mert bár a részem,

Még is lesz, oly idő, mikor már nem emlékszem, 

S hagyom majd, hogy múltammal el enyésszen,

Nem tűnök el talán a semmiségben,

De bár annak része tán megszűnök lenni,

Az ember az idő ellen, soha nem fog tudni, semmit se tenni!