Így eztán!

Horganyzott a hajó, de csak a horog maradt,

Jött víz az árral, de le is apadt.

Holnap után más lesz! Emlegetik emberek,

De, hogy más jöjjön mellém, azt már bíz nem lehet!

Bocsássa meg minden és mindenki a múltam,

Én nem a világot, csak az életmet untam!

Ha végzet jön is és elvisz, nem ellenkezem,

De nem töröm a fejem halálon, nem töröm ezen.

Én itt maradok, de még se, valahogy, mint egy árnyék,

Lobogtam mint a tüz, de már csak hamus ágvég.

Elmentem és majd, ha kértek Újra itt vagyok,

De már csak magányos lelkemben kavargó emléket adhatok!

Írta: Budai Gábor

A halott madár nem beszél!