Így eztán!

Horganyzott a hajó, de csak a horog maradt,

Jött víz az árral, de le is apadt.

Holnap után más lesz! Emlegetik emberek,

De, hogy más jöjjön mellém, azt már bíz nem lehet!

Bocsássa meg minden és mindenki a múltam,

Én nem a világot, csak az életmet untam!

Ha végzet jön is és elvisz, nem ellenkezem,

De nem töröm a fejem halálon, nem töröm ezen.

Én itt maradok, de még se, valahogy, mint egy árnyék,

Lobogtam mint a tüz, de már csak hamus ágvég.

Orvosság

Pillanattal ébreddtem, mikor elősször láttam a fényt,

Mint friss jövevény nem ismertem sem jót, sem reményt,

De olthatatlan felfedezni vágytam a világot.

Ilyet meg ki látott?

Ki állt ott, ki volt ki kezdteti sorsomat írta,

Ki volt, ki az élethez való jogaim kivívta,

És, ha tette, minek tette?

Az én testem nem Isten, hanem Anyám teremtette.

És mikor már utamat jártam, melyre titkon vágytam,

Ha rosz volt, ha jó mindig elé álltam,

És vártam, hogy vajon mennyit érek el,

Ha nem érzed mit mondok, nem is érdekell.