Orvosság

Pillanattal ébreddtem, mikor elősször láttam a fényt,

Mint friss jövevény nem ismertem sem jót, sem reményt,

De olthatatlan felfedezni vágytam a világot.

Ilyet meg ki látott?

Ki állt ott, ki volt ki kezdteti sorsomat írta,

Ki volt, ki az élethez való jogaim kivívta,

És, ha tette, minek tette?

Az én testem nem Isten, hanem Anyám teremtette.

És mikor már utamat jártam, melyre titkon vágytam,

Ha rosz volt, ha jó mindig elé álltam,

És vártam, hogy vajon mennyit érek el,

Ha nem érzed mit mondok, nem is érdekell.

Gonosznak hiszem magam,

Máskor meg egészen másnak,

Nem lehetek mindig olyan, amit kivánnakl

Mi bánthat? Legtöbször a döntéseim!

A más és az én Igaz öltéseim,

Saját szakadozó zsákomon,

Én varrom sebeim, nem okozóit átkozom.

Legalább is próbálom! S igazán komolyan remélem,

Hogy saját kis életem hosszasan megélem!

És ha majd elérem, akkor majd nevetek magamban,

És kifújom lelkem a karodban!

Budai Gábor