Jaj! Hú! Na de?

Imitt-amott éljen,

Szívemből egy darabot kérjen,

Lényegére ne reméljen,

Mindent Ő velem, megbeszéljen.

Pontozzon, ki ássa gödrét,

Éljen az, ki embert ölt még?

Vígan mondja, mit is akar, 

Ha elmennék, visszazavar.

Ki volt, ki nem,

Ki éltette,

Kinek kellet, 

Ki rá, kezét tette.

Jobbnak láttán, s hideg képpel,

Ki tudtok békülni versem, ezen részével?

Én ki tudnék, ha érteném, mert bár a részem,

Még is lesz, oly idő, mikor már nem emlékszem, 

S hagyom majd, hogy múltammal el enyésszen,

Nem tűnök el talán a semmiségben,

De bár annak része tán megszűnök lenni,

Az ember az idő ellen, soha nem fog tudni, semmit se tenni!

Pont, pont, pont, vesszőcske! :)

Írta: Budai Gábor