Magamban…

Esténként mikor magamra maradok,

Minden kis neszre megriadok,

Talán az ördöggel cimborálok,

Hogy hiába várok,

Lépteid kopogásáról fantáziálok,

Hozzá képzelek egy arcot,

Ami, szinte ábrázolja a gondolatot,

Jó érzés, magamban tartom,

Ahogy múlnak a percek,

Elevenednek meg bennem a képek,

Egyre színesebbek, merészebbek,

Mintha egy gömbnek a belsejében,

Kicsi golyók kergetőznének,

Jönnek egyre közelebb a léptek.

Bajnok Gábor

Csak talán

Csak talán a vágy rakja rá,

Múltra az emlékeket,

Jelen, a nehézségeket.

A jövőről nincsenek emlékek,

Az illúziók szövetkeztek,

Egy új világ küszöbéről mesélnek.

A küszöb a múlt, vágy a jelen,

Csoda a jövő legyen,

Amik valójában nincsenek!

Bajnok Gábor

Aranylövés

Már a levegőt sem érzem,

Magam körül rendesen,

Bűze van az életnek mellettem,

Fulladok, bármerre hajolok,

Nekem ne hazudjatok,

Csótányok közt,

Csótánnyá változok!

Elviselhetetlenek ezek a szagok,

Utálkozva nézek önmagamra,

Szenvedélybeteg vagyok,

Azt, az anyagot akarom,

Ami érzelmileg ide juttatott,

Szabadulni tőle nem tudok,

Mint egy aranylövést,

Utoljára, Őt akarom!

A vénám kidagadt,

Kihívóan lüktetnek az erek,

Illúziókat pumpálnak mindenfele,

Kezeim élettelenül fekszenek,

Az emlékektől, szenvedek!

Vadászat

Letépem a ruhádat,

Ha megtalállak,

Több napja nem látlak,

Érzelmeim rád vadásznak,

Mint egy magányos farkas,

A zsákmányra.

Édes húsodba vájom fogaim,

A vértől megvadulva,

Elégítem ki a vágyaim,

Csókolom, csókolom, őrülten a szádat,

A vadász ösztönöknek nincsenek határai,

Az illatod felébresztette álmaim.

De mikor rám mosolyognak a szemeid,

A vérengző farkasból, szelíd bárány válik,

Elérzékenyülve, gyengéden csókolok a nyakadba,

Ahova ragadozóként, harapni akartam,

Halkan annyit mondok,

Kedvesem, a Tied vagyok!

Ópium

Ópiumként szívom magamba a tested,

Egyik kábulatból a másikba esem,

Minden szennyes gondolattól mentesen,

Engedném ki magamból beléd,

A látomásoktól a képzeletemet.

Az érzékek ütemes ringatózásba kezdenek,

Testünk, illúziókként ábrándokat kergetnek,

A szánk összeér, egymásba hatolnak a nyelvek,

Keresik a pozíciót, nem számítanak az elvek,

Magamba szívtam a testedet.

Mint a drogos, kinek tű lett az élete, a lelke,

Olyan vagyok, ha rád gondolok kedvesem,

És mikor érzem a csókodat,

Mintha hideg, tű érintené bőrömet,

A forróság elönti a testemet.

Könnyes szemek

Egy vízcsepp végig folyik az ablakon,

Rád gondolok,

Egy könnycsepp végig gördül az arcomon.

Hosszú utat tett meg idáig,

Forrása a „A kút”,

Mely megmutatja, merre visz az út,

Kristály tisztán, szabadon indul,

De útközben sok helyen kicsordul.

Vizes az ablak arca is, eső esik,

Ez a forrás az égből fakad, sokan ismerik,

De a másikat csak az, aki valakiben csalódik.

Mintha Őt látnám, ott az esőben,

A vízcsepp szerelmi illúziója,

Délibábként jelenik meg előttem,

Eső után, a napsütésben.

Buborék szerelem

Színes szappan, buborékok szállnak a térben,

Pajkosan fürdenek, kergetik egymást a szélben,

Van közöttük kettő, melyik színesebb a fényben.

Vonzódnak egymáshoz, sok bennük a hasonlóság,

Csökken egyre köztük a távolság,

Egymás mellet repülnek tovább,

Lelkük érzékien simogatja egymást,

Kockáztatnak, egymás mellé szállnak,

Láthatatlan kezük szinte összeér,

A buborékok nem pukkannak szét,

Élvezik a helyzetet és kéz a kézben,

Repülnek még, számukra ez a szerelem a tér,

Egyik buborék Te vagy a másik Én,

Próbáljuk egymást megmenteni,

Ne hagyd magad a szélnek elrepíteni.

A szemek nem hazudnak

A szem olyan, mint egy csendes víztükör,

A szempillák bokorként fogják közre a kis tavat,

Emelnek köré, védelmező falat,

Érzékeny terület ez a kis tó,

Összeköttetésben van a szívvel,

A legapróbb támadás, rezdülés, borzalom,

Gejzírként tör ki belőle a fájdalom,

A kistó tükre keserves, a kitörés egyre hevesebb,

A szempillák egyre jobban rezegnek,

Felkorbácsolta a vihar a tavat rendesen,

Ez szerelmi bánat, ilyen csalódás, csak az lehet,

A tó tükre egy idő után kisimul,

De a gejzír még napok múlva is végig vonul,

Ha voltál részese, ilyen szerelmi viharnak,

Tudnod kell, szempillák nehezen száradnak,

A szív felől bármikor érheti támadás a kis tavat,

Mert a szemek nem hazudnak,

Ne csapd be önmagad,

És a tó tükre sima marad.

Szemkontakt

Túl magasra repültem,
Mert azt hittem,
Életem legszebb évei jönnek,
Mert azt hittem,
Égett valami a szemedben,
Mert azt hittem,
Visszatükröződött az enyémben.

Bajnok Gábor

Az igazi nőnek csak a szemét nézd és ezt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell ismerni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a fájdalom, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel meg tanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédség és a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.