Aranylövés

Már a levegőt sem érzem,

Magam körül rendesen,

Bűze van az életnek mellettem,

Fulladok, bármerre hajolok,

Nekem ne hazudjatok,

Csótányok közt,

Csótánnyá változok!

Elviselhetetlenek ezek a szagok,

Utálkozva nézek önmagamra,

Szenvedélybeteg vagyok,

Azt, az anyagot akarom,

Ami érzelmileg ide juttatott,

Szabadulni tőle nem tudok,

Mint egy aranylövést,

Utoljára, Őt akarom!

A vénám kidagadt,

Kihívóan lüktetnek az erek,

Illúziókat pumpálnak mindenfele,

Kezeim élettelenül fekszenek,

Az emlékektől, szenvedek!

Eddig túléltem, ha hiszitek, ha nem,

De az utolsó nagy lövésre,

Szükségem van,

Hogy, csótányból, ember legyek!

Bajnok Gábor