http://artgravirozas.hupont.hu

2010-ben a Budapest Keleti pályaudvarnál és az Alsóőrsön, meggyilkolt rendőrök emlékére.

Színek

Fekete elegáns, szabad a pálya,

A szivárványnak nincs hazája.

Mi kell még? Nem volt elég?

Piros, zöld, sárga, kék,

Nagy része a gengsztereké.

Mi kell még? Nem volt elég?

Terepjáró, erőszak, fegyver,

Az út szélén rendőr hever.

Mi kell még? Nem volt elég?

Nincs barát, nincs testvér,

Aki tenni akar, színe a piros lesz, mint a vér!

Mi kell még?

Megérintettél

Szép volt az este veled,

Megérintettél kedvesem,

A csókod átértékelte az életem,

Olyan volt, mint a folyékony cukor,

Amely milliméterről, milliméterre terül szét,

Majd lassan elönti az ember testét,

Élvezve minden percét.

Ajkad eperként emelte ki, az édesség,

Különleges egzotikus ízét,

Bőröd érintése, mint a tejszínhab,

Koronázta meg számomra, az estét.

Bajnok Gábor

Vámpír

Vámpír vagyok, egy éjszakai ragadozó,

A csalódás keserű ízét szívom magamba,

Szomjasan hajolok hívogató nyakadba,

Óvatosan félre hajtom csillogó hajadat,

Fogaim, könnyedén húsodba hatolnak,

Meleg vér folyik végig formás melleden,

A vörös szín megfesti hófehér bőrödet,

Élettelen tested, mosolyogva lerogyik a földre,

Halhatatlan lettél te is képzeletben örökre,

Hamis a világ, illúziók benne az érzelmek,

Nappal álmomban ábrándokat kergetek,

Éjjel ítélkezem és vér tapad a kezemre,

A vadász én vagyok, ismerem a terepet,

Nem veszíthetek, nincsenek ellenfelek,

Ez a sötét, félelmetes világ az én területem,

A magány maradt a múltból, emlékül nekem,

Áldozataim nem elégítik ki szenvedélyemet,

Fénytelen, vak, repedt tükörként kísérnek,

Csillogásuk nem verődik vissza szememben,

Én azt keresem, akitől újra a régi lehetek,

Ha Te megharapsz engemet, Én tégedet,

Ébredj kedvesem, ez egy vérszomjas szerelem!

Ha itt lennél

Nagyon szeretném, ha itt lennél velem,

Úgy, mint régen, együtt ébredni veled,

Megérinteni a kezed,

Olyan volt tapintása, mint a bársonyos,

Friss reggeli, harmatos őszibarack,

Illatod végigjárta a lelkem,

A szerelem édes ízeként, maradt meg bennem,

Jó lenne, ha itt lennél,

Minden reggel így ébrednénk,

Mintha egy őszibarackfa ligetben lennénk,

A valóság felriaszt, az álmodozásból,

Az őszibarack illatát érzem, a távolból.

Nagyon szeretném, ha itt lennél.

Angyal

Találkoztam a boldogsággal,

Velem szemben ült a vonaton,

Vörös haja a szemébe lógott,

Egy új világról álmodott,

Ami arcára mosolyt hozott,

Cirógatta a lelkem,

Mint a napsugár,

Egy angyal a földre szállt,

Jókedvűen zenét hallgatott,

Jelenléte csodát sugározott,

Időnként oldalra pillantott,

Kedvesek voltak a gesztusok,

Gondolta magában…,

Tudom, mind engem néztek,

Hiszen leszálltam közétek,

Szivárványszínűvé tettem,

Nektek az életet,

Küldetésem van felétek,

Úgy figyeljetek,

És ne feledjétek, ezután,

Úgy is kell élnetek,

Ahol én megjelenek,

Új életet, kezdhettek!

„Kockamolekula”

A szerelem olyan,

Mint egy nagy kockában,

Sok kicsi egymásután sorban,

Összetartoznak, mint a molekula,

Az érzelmi részecskék atomokként,

Reakciókkal, kölcsönhatásokkal tartják fogva,

Megváltoztatni nem tudod, nem engedik be az idegen anyagot,

A formája megmarad, benne az emlékek, a protonok és a neutronok!

Bajnok Gábor

Az illatod örök

Nálam hagytad a blúzodat,

Elmúlt hosszú idő alatt,

Érzem rajta illatodat,

Számomra örök marad.

Ez a ruhadarab maradt,

Közted és köztem

Az emberi kapcsolat,

Őrzöm, mint az arany halat.

Emlékszem, jól állt neked,

Ha felvetted,

Beindítottad a képzeletem,

Csinos voltál és természetes.

Neked talán semmiség,

Nekem egy jelenség,

Egy különleges édesség,

De az íze, keserű képzelgés.

Bajnok Gábor

Marihuána

Csendesen merengek,

Izmaim megfeszülnek,

Emlékek nem követnek,

Mióta téged ismerlek,

Jól érzem magam veled,

Vonzanak az üzenetek,

Ha gondolatban veled lehetek,

Illúziók az érzelmek,

Mint a marihuána,

Érzéki csalódások,

Izgatják a testemet,

A rózsaszín köd,

Mint a füst, betölti a teret,

Szivárványszínűvé teszi,

A képzeletemet,

Benne téged kereslek,

A hatást feledni, nem lehet.

Bajnok Gábor

Dögevő legyek   

Mint az elütött kutya, melyik az úton hever,

Döngenek körülötte a zöld dögevő legyek,

Úgy fáj nekem ez a múló szerelem,

Sorba ráhajtanak a kerekek,

Ilyenkor elrepülnek a legyek,

Kifordulnak a belek,

Ez már dög, egy rusnya szétmállott tetem,

A lelkemben én is ilyen lettem,

Te tetted ezt velem szerelmem,

Úgy érzem, én is, rám hajtanak a kerekek,

És mindegyik autóban, Te ülsz kedvesem!

Bajnok Gábor