Vámpír

Vámpír vagyok, egy éjszakai ragadozó,

A csalódás keserű ízét szívom magamba,

Szomjasan hajolok hívogató nyakadba,

Óvatosan félre hajtom csillogó hajadat,

Fogaim, könnyedén húsodba hatolnak,

Meleg vér folyik végig formás melleden,

A vörös szín megfesti hófehér bőrödet,

Élettelen tested, mosolyogva lerogyik a földre,

Halhatatlan lettél te is képzeletben örökre,

Hamis a világ, illúziók benne az érzelmek,

Nappal álmomban ábrándokat kergetek,

Éjjel ítélkezem és vér tapad a kezemre,

A vadász én vagyok, ismerem a terepet,

Nem veszíthetek, nincsenek ellenfelek,

Ez a sötét, félelmetes világ az én területem,

A magány maradt a múltból, emlékül nekem,

Áldozataim nem elégítik ki szenvedélyemet,

Fénytelen, vak, repedt tükörként kísérnek,

Csillogásuk nem verődik vissza szememben,

Én azt keresem, akitől újra a régi lehetek,

Ha Te megharapsz engemet, Én tégedet,

Ébredj kedvesem, ez egy vérszomjas szerelem!

Ha itt lennél

Nagyon szeretném, ha itt lennél velem,

Úgy, mint régen, együtt ébredni veled,

Megérinteni a kezed,

Olyan volt tapintása, mint a bársonyos,

Friss reggeli, harmatos őszibarack,

Illatod végigjárta a lelkem,

A szerelem édes ízeként, maradt meg bennem,

Jó lenne, ha itt lennél,

Minden reggel így ébrednénk,

Mintha egy őszibarackfa ligetben lennénk,

A valóság felriaszt, az álmodozásból,

Az őszibarack illatát érzem, a távolból.

Nagyon szeretném, ha itt lennél.

Marihuána

Csendesen merengek,

Izmaim megfeszülnek,

Emlékek nem követnek,

Mióta téged ismerlek,

Jól érzem magam veled,

Vonzanak az üzenetek,

Ha gondolatban veled lehetek,

Illúziók az érzelmek,

Mint a marihuána,

Érzéki csalódások,

Izgatják a testemet,

A rózsaszín köd,

Mint a füst, betölti a teret,

Szivárványszínűvé teszi,

A képzeletemet,

Benne téged kereslek,

A hatást feledni, nem lehet.

Bajnok Gábor

Csak talán

Csak talán a vágy rakja rá,

Múltra az emlékeket,

Jelen, a nehézségeket.

A jövőről nincsenek emlékek,

Az illúziók szövetkeztek,

Egy új világ küszöbéről mesélnek.

A küszöb a múlt, vágy a jelen,

Csoda a jövő legyen,

Amik valójában nincsenek!

Bajnok Gábor

Buborék szerelem

Színes szappan, buborékok szállnak a térben,

Pajkosan fürdenek, kergetik egymást a szélben,

Van közöttük kettő, melyik színesebb a fényben.

Vonzódnak egymáshoz, sok bennük a hasonlóság,

Csökken egyre köztük a távolság,

Egymás mellet repülnek tovább,

Lelkük érzékien simogatja egymást,

Kockáztatnak, egymás mellé szállnak,

Láthatatlan kezük szinte összeér,

A buborékok nem pukkannak szét,

Élvezik a helyzetet és kéz a kézben,

Repülnek még, számukra ez a szerelem a tér,

Egyik buborék Te vagy a másik Én,

Próbáljuk egymást megmenteni,

Ne hagyd magad a szélnek elrepíteni.