Ópium

Ópiumként szívom magamba a tested,

Egyik kábulatból a másikba esem,

Minden szennyes gondolattól mentesen,

Engedném ki magamból beléd,

A látomásoktól a képzeletemet.

Az érzékek ütemes ringatózásba kezdenek,

Testünk, illúziókként ábrándokat kergetnek,

A szánk összeér, egymásba hatolnak a nyelvek,

Keresik a pozíciót, nem számítanak az elvek,

Magamba szívtam a testedet.

Mint a drogos, kinek tű lett az élete, a lelke,

Olyan vagyok, ha rád gondolok kedvesem,

És mikor érzem a csókodat,

Mintha hideg, tű érintené bőrömet,

A forróság elönti a testemet.

Jó ez a kábulat, ettől megnyugszom,

Csókolj meg naponta többször, azt kívánom,

Nincs szükségem elvonókúrára,

Maradni akarok ebben az állapotban, hosszútávra.

Bajnok Gábor