Az ima a lélek lélegzete. Az ima az a lelki köldökzsinór, mely Istenből
táplálékot és oxigént közvetít felénk. Aranyszájú Szent János, az V.
századi egyházatya így ír az imáról:
“A partra vetett hal nem tud élni. Hamarosan elpusztul. Hasonlóan az
ember sem élhet ima nélkül, fokozatosan közömbössé válik, majd meghal.
Biztosak lehetünk abban, hogy az imátlanság és a lélek életének
pusztulása - azaz Isten kegyelmének elvesztése - egy és ugyanaz”. Avilai
Nagy Szent Teréz pedig így beszél az imáról és az ima iránti
közömbösség hatásairól: “Az a lélek, melynek nem habitusa az ima, olyan,
mint a béna test, melynek van ugyan keze lába, mégsem tudja használni
azokat. Ezért számomra az imádkozás feladása annyit jelent, mint eltérni
az egyenes úttól, mert az ima az a kapu, amin keresztül Isten minden
kegyelme érkezik. De ha bezárul ez a kapu semmink sem marad.” Ha ennyire
fontos a keresztény élet számára az ima, akkor még inkább fontos
azoknak az életében, akikre a vezetői szolgálat hárul. Jézus azt igére,
hogy akkor termünk gyümölcsöt, ha egységben vagyunk vele.
“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én benne,
az termést hoz. Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5). Évszázadokkal
ezelőtt figyelmeztetett már bennünket Isten. Nicol Baldachino (ICCR)
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!