Az Apollo–11 volt az első holdraszálló expedíció az Apollo-program keretében. Neil Armstrong és Edwin Aldrin voltak az első emberek a Hold felszínén.
Az Apollo–10 sikeres küldetése után már minden készen állt rá, hogy az ember leszálljon a Holdra. A Kennedy elnök által kitűzött célt, miszerint az
 Egyesült Államok az évtized végéig meghódítja a Holdat, az Apollo–11 hivatott elérni. A küldetésre már csak 5 hónapnyi idő állt rendelkezésre.

A tartalék személyzet:

James Lovell, parancsnok

William Anders, a parancsnoki modul pilótája

Fred Haise, a leszálló modul pilótája

Armstrong, Collins és Aldrin 1969. július 16-án emelkedett a magasba a Cape Kennedy (Canaveral) űrközpontból. A Hold körüli pályára állás 3 napig tartott.
 Az asztronauták meglepődtek a Hold kietlenségén, sivárságán. 1969. július 20-án leszálltak a Hold felszínére. A leszállás nem volt zökkenőmentes.
 Aldrin és Armstrong bemászott az Eagle („Sas”) nevű holdkompba, Collins egyedül maradt a parancsnoki egységben. Az Eagle a leválás után 100 km-es 
magasságban Hold körüli keringésbe kezdett, majd 13 km-es magasságba süllyedt. A küldetés legnehezebb része most következett. 12 percnyi üzemanyag
 állt rendelkezésre a holdkomp üzemeltetéséhez.
 Az üzemanyag kifogyása előtt végre megpillantották a leszállásra kijelölt helyet, majd július 20-án, 20:17-kor (UTC) leszálltak a Hold felszínére a „Nyugalom-tengerében”. Ekkor 30 másodpercre elegendő üzemanyaguk maradt.[1] „Houston, a Sas leszállt” – mondta Armstrong.
6 óra várakozás után kinyitották a holdkomp ajtaját, és leléptek a Hold felszínére. Ekkor hangzott volna el Armstrong híres mondata:

„Egyetlen kis lépés az embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.”

Armstrong izgatottságában az alábbi mondatot mondta: „Egy kis lépés embernek”.

A két és fél órás holdséta alkalmával tudományos kísérleteket végeztek és holdkőzeteket gyűjtöttek, de a lényeg a Hold meghódítása volt.
 Kitűzték az amerikai lobogót, majd egy emléktáblát helyeztek el az alábbi szöveggel:

„Békés szándékkal, az egész emberiség képviseletében jöttünk.”

Emellett egy kis fehér tasakot is hagytak a Hold felszínén,(itt jót nevettem, amíg tovább nem olvastam, hiszen a kis fehér tasakról, mi juthatna némely ember eszébe) benne egy szilíciumkorongra miniatűr betűkkel 73 állam üzenete volt vésve, egy aranyozott olajágat, érméket, és hímzett emblémákat. 
A fényképezkedés után aludni tértek, majd másnap felszálltak a holdkomp felszálló moduljával és csatlakoztak a parancsnoki egységhez, ismét találkoztak Collins-szal. A Föld légkörébe való visszatérés sikeres volt, az Apollo–11 a Csendes-óceánban landolt nem messze Hawaii-tól 8 nappal és 3 órával a felszállás után. Ezután karanténba helyezték őket az esetleges ismeretlen vírusokkal szembeni fertőzés elkerülése végett.
 Augusztus 10-én feloldották a karantént, az asztronauták az ünneplő tömegbe kerültek.
 Hatalmas parádé közepette ünnepelték őket a Broadwayn New Yorkban, majd a következő 35 nap alatt a világ másik 25 országában.

A legénység:

Buzz/Edwin Aldrin (Edwin Eugene Aldrin, Jr. 1930. január 20.) 

Neil Armstrong (Neil Alden Armstrong, 1930. augusztus 5.)

Michael Collins (1930. október 31.) 

30 évvel ezelőtt az Apollo 11 nevezetű űrhajó eljutott a holdra 3 pilótájával: Neil Armstronggal, Buzz Aldrinnal és Michael Collins-szal.
Buzz Aldrin, nem rég könyvet írt a Holdraszállásról, mert az igazság el lett titkolva akkor rég az emberiség elől.
Buzz azt állítja, hogy 1969-ben UFO-kat látott a Holdon, akárcsak a másik két társa is.
Aldrin volt a második ember, aki a Holdra lépett, azt is mondta, hogy a NASA sok mindent eltitkolt ezzel az űrutazással kapcsolatban.

Bár Aldrin idegeneket látott a Holdon, nem mondhatta el senkinek, mert a NASA megtiltotta, arra hivatkozva, hogy tömeghisztériát okozhatna ezzel. Így mind a hárman hallgattak.
-Ne kis zöld élőlényekre gondoljanak, de mindenképpen idegenek voltak- mondta a legendás űrhajós.
Egy kalapszerű valamit láttunk, ami félelmetes sebességgel körözött körülöttünk. Egy az egyben olyan volt, mint, ahogyan a repülő csészealjat napjainkban leírjuk. Ráadásul nem csak ez volt az egyetlen ilyen élményünk. Amikor Neil a Holdra lépett, egyértelműen látta, hogy ké élőlény a közelben rejtőzik és figyeli. Később én is láttam. Hatalmasak voltak és félelmetesek.

Aldrin és társai soha sem mesélhették el egész valójában azt, amit láttak, hiszen a NASA utasította őket, hogy erről ne szóljanak senkinek egy szót se.
 -A NASA attól tartott, hogy ha a titokra fény derül, tömeghisztéria tör ki. Talán igazuk is volt. Ám mostanra

az emberiség van annyira fejlett és befogadóképes, hogy megtudja: igenis, vannak UFO-k, és mi láttuk őket.

A holdraszállást a mai napig nem hiszik el sokan.

1. sokak szerint, csak meg lett rendezve, amire ott van egy nyomós ok, amit az amberikaiak le is fényképeztek, hogy „fújja a szél a zászlót” a Holdon! Azért engem se ma sütött a nagymama a menecében, szóval nagyon jól tudja szerintem mindenki, hogy az űrben, nem fúj a szél, és a Hold gravitációja meg nem mozgat így egy zászlót, mert azt nem szélnek, hanem gravitációnak hivják!

2. Minden idők egyik legismertebb, a CIA által elkövetett Kennedy-gyilkossághoz, a roswelli ufóbalesethez vagy a szeptember 11-i ön-terrortámadáshoz fogható összeesküvés-elmélete szerint a holdraszállás nem is történt meg, az amerikaiak a Földön rendezték meg az egészet, hogy ezzel bebiztosítsák az elsőségüket a szovjetek előtt. Egy 1999-es felmérés szerint az amerikaiak 89 százaléka hisz csak abban, hogy Armstrongék holdraszállása valódi volt, tehát bő harmincmillióban kételkednek benne. A bizonyítékok mindkét oldalon számosak: a hamisítás hívei a fenn készült fotókon vélnek felfedezni árulkodó nyomokat, a rádiókommunikációban hiányolják a Föld-Hold távolságból adódó késleltetéseket, míg a másik oldalon a lehozott holdkőzetet emlegetik, illetve azt, a több kívülálló ország (többek között a szovjetek) tudósai is követték űrteleszkópjaikkal a missziót. Külön csavar a történetben, hogy a holdraszállás eredeti felvételei eltűntek, és a NASA máig nem találja őket.

3. nekem feltűnt, hogy a csillagok nem látszódnak az égen, és sehol egy kráter a Hold felszínén, pedig azokat még innen, a Földről is látjuk. Akkor hova „bújtak” el azok a földönkívüliek?

A másik fele a dolognak, hogy abban igazuk van, hogy ha igaz is volt ez, nem lehetett volna szabad nyilvánosságra hozni, mert az emberek rosszul gondolnak az ufokra, pedig szerintem csak úgy kellene fogadni a hírt, mintha egy új élőlényt vagy növényt fedeztek volna fel. 
Szerintem tuti:
1. az UFO-k, nem akarják kinyírni az emberiséget, mert akkor már nem egyszer megtehették volna
2. nem kis zöld, nagy feketeszemű ronda, hosszúnyakú emberkék, vagy micsodák
3. és tuti, hogy nem keresnének mindig egy hatalmas búzamezőt a leszálláshoz, hogy poénból gabonaköröket csináljanak. Az olyan lenne, mintha James Bond egy hatalmas céltáblával a hátán ment volna be a kaszinóba, alatta a felirattal, hogy „titkos ügynök vagyok”.
Sajnos a válasz örök rejtély marad, amíg a NASA-hoz be nem tör valaki, és el nem lopja az aktákat, hogy kiderítse mi a helyzet, de erre szerintem nagyon csöpp az esély.

Források: http://szerk.index.hu/tudomany/urkutatas/legenda02100/
              http://hu.wikipedia.org/wiki/Apollo–11