HA TUDNÁTOK...

Annak az embernek az élete, aki szeret és akit mások is szeretnek - körülményektől eltekintve -, értelemmel és örömmel teljes. Az, akit szeretnek, nem szorul rá, hogy az élet értelmét kutassa és az, aki szeret, teljesíti az élet diktálta feladatokat. Minél nagyobb, odaadóbb, bensőségesebb és önzetlenebb a szeretetünk, annál szebb és könnyebb lesz az életünk. A látnokok az Istenanya következő szavait is átadták: "Drága Gyermekeim! Ha tudnátok, milyen nagyon szeretlek benneteket, sírnátok az örömtől!"

Az a biztos érzés, hogy szeretnek minket és mi is szerethetünk, nagymértékben meghatározza hogylétünket. A mai ember gyakran fáradtnak és kiüresedettnek érzi magát. A testi fáradtság már önmagában gondot okoz, nemhogy a lelki fáradtság! Ezt a szeretetre való készségünk hiánya mellett a védtelenség érzése is előidézi, mely körülleng bennünket, ha azt tapasztaljuk, hogy nem szeretnek minket. A fáradt ember nyugalomra vágyik, hogy erőt gyűjthessen. Akad olyan is, akit az élet már annyira kifárasztott, hogy nem lát más kiutat, mint véget vetni életének.

A szeretet a fáradtság legyőzésére szolgáló eszköz is lehet. Általa könnyebbnek tűnik keresztünk és a mindennapok terhe. Aki szeret és szeretetet kap, egészségesnek érzi magát, élete könnyű és vidám, a halál pedig nem rémíti. Aki szeretetben él, a legnagyobb siker esetén is szerény marad, de a sikertelenség sem zökkenti ki. Isten annyira bensőségesen szeret bennünket, hogy szívünket szét kellene vetnie az örömnek. Szeretete ugyanis száműzi életünkből a fáradtságot, s így örülni tudunk az embereknek és minden teremtményének. Szeretetének nincsenek feltételei és nem is vár viszonzást. Csak késznek kell lennünk szeretetének befogadására. Ne hagyjuk magunkat felőrlődni a korlátolt és számító emberi szeretetben, hanem énekeljünk és ugrándozzunk örömünkben, hisz részesedehetünk az isteni szeretetből. Isten nem köti ahhoz a feltételhez a szeretetet, hogy előbb megváltoztassuk az életünket. Szeret bennünket, hogy jobbak legyünk és elnyerhessük a tökéletességet, ami után szívünk vágyakozik. Az édesanyán kívül mindenki azzal az igénnyel fordul az emberhez, hogy megfeleljen az elvárásoknak és csak ezután hajlandók szeretetet adni. Az isteni szeretet azonban más!

Mihelyt megnyílunk erre a szeretetre, a környezetünkben élő emberek is boldogok, örvendezők, békességesek és életképesek lesznek.

Ezért kérjük Isten kegyelmét, hogy mindenkivel megoszthassuk szeretetünket azért, hogy ők is velünk örülhessenek. Jó okunk van szeretni és Isten ebben is segít nekünk. Márián keresztül adja a tudtunkra: "Ha tudnátok, milyen nagyon szeretlek benneteket, sírnátok az örömtől!"

(P. Slavko Barbarics O. F. M:)