Kis türelmet...
FÉNYJELENSÉGEK
E felejthetetlen
nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek
valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették
is a kívánságot, mintegy negyven családtag és jó barát kíséretében.
Mindannyian mezítláb mentek a köves út ellenére. Amikor odaértek a
megbeszélt helyre, letérdeltek és elkezdtek imádkozni.Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre,
a gyermekek irányába pedig valamiféle gömb ereszkedett lefelé, ami sok
ezer apró csillagra hullott szét, mielőtt a földet érintette volna. A
világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai
jelenés negyven
percig tartott.
A NAPCSODA
Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban a zarándokok százai néztek a napba, s minden oldalról izgatott felkiáltás hallatszott:
- A nap, a nap, nézzétek a napot!
Szabad szemmel
lehetett a napba nézni, sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen
fehér és világos, és saját tengelye körül forgott, először jobbra majd
balra, és hintázott. Azután valamiféle fényhullámok törtek ki belőle,
amelyek egyre szélesedtek. Utána igen fényes fehér sugarak jelentek
meg, s amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része eltűnt az
égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt földet
ért
volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. A zarándokok
megijedtek a fény erejétől, térdre estek és imádkozni kezdtek. Ezek után
már csak a nap látszott, amelyet vörös gyűrű vett körül, s amely
néhány pillanat múlva aranygyűrűvé vált. Aztán pedig hirtelen minden
visszatért a régi mederbe, és ismét nem lehetett többé a napba
nézni.Mihelyt megszűnt a vízió, valaki felkiáltott:
- Nézzetek a keresztet a Križevacon!
A kereszt körül valami vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd újra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karokkal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt fra Stanko Vasilj és fra Janko Bubalo, két öregebb ferences is látta, s erről írásos jelentést is tettek.
Azokban a napokban, amikor "a menny a földön járt", sokak azt mondták, hogy hatalmas fénygömböket látnak. Janko bácsi is elmondta, hogy ő személyesen, a házbeliek mind, és a szomszédok is éjfél előtt egy nagy fénygömböt láttak, amely a jelenések színhelye fölött nyugodott hosszabb ideig. Anica nagyanyó viszont azt mesélte, hogy egyesek ezt láttak, mások amazt, egyesek angyalokat, mások gömböket, ő meg szegényke semmit sem látott, csak a Szűzanyát meg a karján ülő Gyermeket.
A szóbeli tanúságok mellet vannak a jelenségről fényképek is. Doktor Skritek Pozegáról érkezett és
éppen a jelenés hegyét fényképezte. Több képet készített különböző
nézőpontból. Amikor előhívta a filmet, az egyik képen a táj helyett egy
nő sziluettje, pontosabban egy fátyollal letakart nő profilja látszott.
Számára és családja számára ez olyan jel volt, amely arra ösztönözte,
hogy megtérjenek, és intenzívebben éljék kereszténységüket.
Egy Sima nevű asszony elmondta, hogy egyszer a határban a szőlőskertjét gyomlálta, s amikor felegyenesedett, tőle mintegy száz méterre ott áll a Szűzanya. Odaszaladt, hogy jobban lássa, de amikor közelebb ért megállapította, hogy csak egy kiszáradt nyárfáról van szó, amelynek fehér kérge a jelenésre emlékeztette a távolból. Megértette, hogy csak képzelődik, ami nem is csoda, hiszen dolgozgatva az volt a kívánsága, hogy bárcsak ő is láthatná a Szűzanyát, s maga elé idézte alakját. Amikor ezt elmesélte, hozzátette:
- Nem sajnálom, hogy hittem, és azt sem bánom, hogy nem láttam a Szűzanyát. Nekem sokkal fontosabb az, amit a szívemben átéltem azokban az első napokban. Senki sem tudja bemagyarázni nekem, hogy nem történt semmi. Falunk határában a mennyország jelent meg a földön. A szívem felujjongott, valami melegség, kedvesség töltött el állandóan. Üldöztek bennünket, megfélemlítettek, de mi mindannyian olyan biztosnak éreztük magunkat, mint a kisgyermek anyja ölén. Mirjanám, ha te itt lettél volna azokban az első napokban! Az emberek éjjel nappal ott haladtak el a házunk előtt, s mentek fel a Križevacra, imádkozták a rózsafüzért és Máriás énekeket énekeltek. Százak éjszakáztak a mi házunkban. A népek jöttek mindenfelől, mi pedig úgy fogadtuk őket, mintha testvéreink volnának. Esténként alig vártuk, hogy a szentmisére mehessünk. Sohasem éreztem a fáradtságot. Mindenki valamilyen jelről beszél. Minek nekünk nagyobb jel ennél az irdatlan néptömegnél, amely immár húsz év óta télen-nyáron, napról-napra, szünet nélkül végig vonul utcáinkon.
MEDJUGORJE PORTÁL (részlet)
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!