Don Gabriele Amorth szavai
Miért szenteljük magunkat Máriának?
.
Az emberiség történetében ott rejlik egy világos isteni terv, és ott rejlik ez minden egyes ember életében: elnyerni az üdvösséget, melyet Krisztus szerzett meg nekünk. De Isten Mária által akarta nekünk adni a Fiát, és a kereszténység 2000 éves története bizonyítja, hogy az Úr azt akarja, hogy Mária egyre jobban ismertté váljék, de főképpen szeretve és dicsőítve legyen, példáját kövessék, hallgassanak rá. Ő maga jövendölte ezt meg dicsőítő énekében, a Magnificatban: «Mostantól boldognak hirdet majd minden nemzedék.»
.
És ha ennek az isteni tervnek egyre kivehetőbbé váló arculatát szemléljük, vagyis megvalósulásának elsődleges formáit, azt látjuk, hogy ez pontosan a Máriának való felajánlás révén megy végbe. Már a legősibb Mária-ima a III. századból, az «Oltalmad alá futunk…», olyan népet mutat nekünk, amely Máriára hagyatkozik. A következő századok egyre gyakoribbá váló hasonló példákkal szolgálnak nekünk, melyek a XVII. század nagy nemzeti felajánlásaiban érik el csúcspontjukat. Majd egy teológiailag kimunkált, elmélyített felajánlást találunk Grignon Szent Lajostól, melyet a fatimai jelenések hatására egy döntő indítás követ. Attól a pillanattól kezdve a Máriának való személyes és csoportos felajánlások megszámlálhatatlanok.

«Lehet-e valaki keresztény, ha nem máriás lelkületű?»

XII. Pius lesz az, aki a világot felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének 1942- ben. Majd VI. Pál megújítja ezt a felajánlást a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat befejeztével, és a Bonaria-ban tett látogatásakor így kiált fel: Lehet-e valaki keresztény, ha nem máriás lelkületű?». Majd II. János Pál mutatkozik be a világ előtt a «Totus tuus!», egészen a tiéd, Mária jelszavával, és ő ajánl fel minden nemzetet a Szűzanyának, ahol megfordul, azon felül, hogy ünnepélyesen megújítja a világ felajánlását.

Magunkat felajánlani Máriának, könnyű dolog, de megélni ezt a felajánlást, az már nehéz! Mert a Máriának tett felajánlás egy összetett aktus, jelentéseiben és elkötelezettségében gazdag aktus. Nem egy szöveg elmondásában áll, hanem teljes életünk megújításában, kezdete egy új úton történő haladásnak, ami nem más, mint az Evangélium igazi útja. Egy útirány, egy út. Ezzel a szóval, út, jelölték az első keresztények az Evangélium befogadását, ahogy azt az Apostolok Cselekedete bizonyítja.

Akkor hát megértjük, hogy miért igényel a Máriának való felajánlás egy felkészülést és egy folytonos elmélyítést, mely azáltal érhető el, hogy évről évre megismételjük a személyes felkészülést, és egyre növekvő öntudattal megújítjuk a megtett felajánlást. E célból ajánlotta Grignon Szent Lajos az egyhónapi előkészületet. Ez a kötet ehhez az ajánláshoz igazodik és megkönnyíti a megvalósítását a 33 napra szóló alapvető tanítással és a napi imákkal. Valóban azt szeretném, ha ennek a könyvnek a lapjait újra meg újra elolvasnák, rongyosra olvasnák. Az Úr Jézus Máriára bízta magát, és mi követni akarjuk a példáját. Nézzük most a Máriának történő felajánlás néhány vonását, mit is jelent ez a felajánlás!

«Tegyétek mindazt, amit Ő mond nektek!»

1) Elismerni Mária Istenanyaságát, és tőle fogadni el Jézust, ugyanazzal a nyitott lelkülettel és készséggel Isten felé, mellyel ő fogadta Jézust. Mária, ezenfelül, nem csupán Anyja Jézusnak, ő «az Úr szolgálója» és Krisztus tanítványa, aki befogadja, és szívében átelmélkedi minden szavát. Ezért a Máriának történő
felajánlás annyit jelent, mint Krisztust befogadni.

2) Ebből egy nyilvánvaló következtetés származik. Máriának szentelni magunkat annyit jelent, mint az Úrhoz való hűség példaképére tekinteni. «Ki az én anyám? Aki hallgatja szavamat.» És ő maga bátorít minket ebben az irányban: «Tegyétek mindazt, amit Ő mond nektek!» Ezek Mária szavai, melyeket a Bibliában olvasunk. Ezért Grignon Szent Lajos a felajánlásban a megújított keresztény elkötelezettséget látja, vagyis a keresztségi fogadalom megújítását. Ezért hát a jelen könyv, mely folyamatosan idéz a Katolikus Egyház
Katekizmusából, bemutatja azt az «új evangelizációt», mely a mi időnk legsürgetőbb feladata.

3) Egy másik, nem kevésbé fontos szempont, a következő. Máriát Jézus édesanyánkul adta a kereszten. A felajánlással elfogadjuk ezt az új anyaságot. Ez azt jelenti, hogy Máriát befogadjuk az életünkbe, amint azt János tette. Ha így teszünk, nem vagyunk többé egyedül, nem vagyunk többé magányosak. Akkor minden tettünket, minden gondolatunkat «Máriával, Máriáért, Máriában» fogjuk teljesíteni, és ez valóban átformálhatja létünket.

4) Abból, hogy Máriát befogadjuk, egy másik bizonyosság is ered: Mária tevékenysége nem fejeződött be azzal, hogy felvétetett a Mennybe. Tovább segít minden embert, hogy felöltse Krisztus képmását, és így elvezesse az üdvösségre. Így a Máriának való felajánlás Mária Királynői mivoltán is alapszik, mely, Krisztus Királyságához hasonlóan, nem uralkodás, hanem szolgálat. Továbbá az ő hatalmán is alapszik, mert Ő a kegyelmek egyetemes Kieszközlője. Éppen ezért a Máriának történő felajánlás segítség és oltalom elnyerésére is adatott, mind a lelki, mind a fizikai síkon: egy édesanyának mindenre gondja van! Íme, ezért mutatkozik a Máriának történő felajánlás élénkebb színekben a nehéz idők idején! Nem vesszük észre, hogy nagy felfordulások előestéjén vagyunk?! A Szeretet Királynője áldja meg a megtérésnek és az imádságnak ezt az eszközét is, hogy a valódi szeretet, melyet Jézus, mint «az Ő parancsát» tanított nekünk, győzzön a szívekben! Hogy így elnyerhessük azt a valódi békét, melyet az emberek nem adhatnak meg nekünk, és amely béke a Feltámadás gyümölcse.

Don Gabriele Amorth

(Metropolita)