Biztosan Ti is éreztétek ott belül, lelketekben, amikor egy új napra ébredtetek, hogy az előző naphoz képest, könnyebb a lelketek...
...
Nekem voltak ilyen napjaim.
Voltak napok, amikor lelkemet nagyon nyomasztotta valami. S tudtam, hogy nem tudok segíteni rajta. Eleinte nem is gondoltam, hogy kérem Isten segítségét, azt hittem, hogy magam is meg tudom oldani problémáimat... De múltak a napok s egyre csak nehezebbnek éreztem lelkemet. Már addig-addig vártam, hogy csak rosszabbodott az egészségi állapotom. Már azt hittem, hogy kórházba fogok kerülni, ha így folytatom tovább...
Aztán arra gondoltam, hogy biztosan az a baj, hogy saját magam akarom megoldani a problémáimat..., de arra is rá kellett jönnöm, hogy... nem tudom... nem tudom megoldani. Nincs megoldás.
Nem változott semmi...
Nem is változhatott semmi.
Azért, mert saját magam, egyedül nem is tudtam volna megoldani.
A problémáimat nem is lehet megoldani!
De a problémáimat, ha nem is lehet megoldani, akkor is van egy megoldás arra, hogy mégsem legyen olyan elviselhetetlen.
Egyre arra gondoltam, hogy kérni fogom Istent, hogy segítsen Nekem...
S egyre többet gondoltam, arra, hogy kérem, hogy segítsen...
...
S most már egyre kevesebbet gondolok, arra, ami bánt...
...
S most pedig már azt kérem, hogy ez a kapcsolat Isten és köztem ne lanyhuljon...
Köszönöm Istenem, hogy segítettél...
Köszönöm Istenem, hogy megbocsátottál...
Köszönöm, Istenen, hogy szeretsz.
Ámen.