Ha a szem szomorú, a száj halovány.
Ha a szív szomorú, nem látsz át a szem fátyolán,
Csak állsz némán, s vársz valami után.
Ha a szájból nem jön ki őszinte szó,
Olyankor e földön semmi se jó,
Mi addig az volt, mind behódoló.
A szem tükre, a lélek tükre, ám néha
Önmagadat látod meg a fényébe.
Nézz bele, és miközben lelked fáj,
Ott látni fogsz! - valami súgja állj!
A száj, ha résnyire nyílik csupán,
Máris ott ég a szívedben a FÁJ!
Mert a száj kéjes, hamis, hazug,
Mindég más, ami az eszedbe jut.
A szem, ha szomorú, álmod rossz.
Mindég ott látod előtted, ha gonosz.
A száj oly édes, sóvárogsz utána,
Akkor nem számít mi a szíved vágya.
A szem taszít, amikor kell,
A száj valamit mond, amit lel.
A szem huncut is tud lenni olykor,
A szájon megjelenik egy mosoly.
Ha a szem vágyakat ébreszt benned,
A száj elcsitítja szódat,tovább nem kérded.
A szem, ha tapasztalt hazudni képes,
A száj, bármit mond, vágyakat ébreszt.
Az egyik az élet, a valóság háza,
A másik a szerelem, a lélek vágya.
Az egyik a fény, a mindent látó felleg,
A másik a megadó, az örök szeretet