A SEJTELMES JÖVŐ ÉS EGY CSÉSZE KÁVÉ

Győr - Müller Péter a hazai könyvkiadás egyik sikerírója. Több mint tíz éve stabilan ott vannak művei a toplistákon. Gondolatait sokan idézik, sokan vitatkoznak is velük, ám az biztos, valamilyen módon megérinti azokat, akik kezükbe veszik a Szeretetkönyvet, a Jóskönyvet vagy azt a művet, amelyet éppen most ír, és amelyből részleteket oszt meg hallgatóságával azokon a beszélgetéseken, melyekből a jövő héten Győrött is lesz egy. Az írót, akinek egyik zenés darabját, az Isten pénzét éppen most játssza a Győri Nemzeti Színház, Budapesten, egy bevásárlás közben sikerült elérnünk. Nem berzenkedett, nem tiltakozott a rajtaütésszerű interjú ellen, örömmel nyilatkozott, csak arra kért időt, hogy leüljön egy kis pulthoz és kérhessen magának egy kávét. Hát, jöjjön a kávézás Müller Péterrel.

– Hihetetlen nagy példányszámban jelennek meg a könyvei. A toplisták, az eladási toplisták élén mindig van egy vagy több Müller Péter-kötet. Mint bestselleríró, miként tölti a hétköznapjait? Olyan, mint egy átlagember, vagy a siker átformálja az alkotót?
– Nézze, azt a szót, hogy siker, nem szeretem. Nem véletlen, hogy amikor az ember berúg, azt mondják rá: tajtsiker. Arról van szó csupán, a gondolataim, az érzéseim találkoznak nagyon sok ember gondolataival és érzésvilágával. Egészen kivételes helyzetbe kerültem ezzel, mert sokan szeretnek, és én is szeretem őket. Lelki találkozásról van szó, ami egyszerre gyönyörűség, de egyszerre tölt el felelősséggel. Nem mindegy, mit mondok, hiszen ilyen nagy példányszámban sokakhoz jutok el, és tudom, figyelnek is arra, amit leírok. Pedig a könyveim nem könnyű olvasmányok.
– Be tudná sorolni őket valamilyen, már létező irodalmi formába? Akadnak, akik mindenhonnan kilógónak tartják őket.
– Ha nem az ezotériapolcra tennék őket, akkor a műfaji meghatározásuk szerintem az lenne: spirituális esszék. A magyar esszéirodalom egy vonulata. Egyszerre irodalom, gondolkodás, önvallomás.
– Kicsit furcsa, hogy mondjuk nem egy nagy könyvtárszobában, hanem egy áruház kávéspultjánál ül, amikor beszélgetünk. Létezik egyszerre kétfajta ember, az a Müller Péter, aki könyveket ír, aki spirituálisan gondolkodik, és az, aki boltba megy tejért?
– Persze hogy létezik. Meg még ezerféle, nem csupán ez a kettő. Nincs ebben semmi különleges. Rengeteg szintje van az életnek. A Szeretetkönyvben leírom, hányfajta szinten tudjuk megélni a szeretetet. Az emberi élet pont ezért gyönyörű. A szeretet tart a testi érzésektől, a testi vágytól, a szexualitástól az Isten-szeretetig. Óriási regisztere van az emberi életnek. Ez talán kell is ahhoz, hogy igazi királyai tudjunk lenni saját mindennapjainknak. Nem tudom, tudja-e, mi a kínai szimbóluma az emberkirálynak?

Müller Péter a megsejthető jövőt, és annak befolyásolását mutatja be következő könyvében, amelyből ízelítőt ad azoknak, akik író-olvasó találkozókon meghallgatják.
– Hát, azt hiszem, csak tippelni tudnék.
– Sejtettem. Elmondom. Alul van a föld, felül az ég, és ami összeköti őket, az maga az ember. Az ember a saját sokszínűségében, változékonyságában.
– Az ember, aki éli a jelent és ön szerint sejtheti a jövőt. Az előadásának is ez a címe, a Sejtelmes jövő, nekem úgy tűnik, ez már túl misztikus.
– Lehet. Kinek-kinek az érzése szerint. De én abból indulok ki, a jövő érezhető, tudható, megsejthető, így sejtelmes is. Készülök egy könyvre. Az a címe, jövőbe látás. Ez szerintem a helyes magyar fordítása a biblikus providencia szónak, amit egyébként gondviselésnek fordítanak általában. Mindannyian tudjuk, akadnak olyan helyzetek, mikor megsejtjük a jövendőnket és előre olvasunk az életünk regényében. Amikor megérezzük, ami még nincs, csak lesz. Rengeteg ilyen dolog van az én életemben. Hetvenhárom éves vagyok és sokszor átéltem ezt. Tapasztaltam, hogy valóra vált, amit éreztem, gondoltam vagy álmodtam. Érdekes módon az olvasóim közül sokan mondtak el hasonló élményeket. Gyűjtöttem a tapasztalatokat. Szóval a beszélgetés, amely jövő héten, április 7-én lesz Győrött a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban, az is erről szól. Mi az, ami előre látható, és arról, mennyire tudja az ember formálni a jövendőjét.
– A jövőbe látás képessége mindenkinek az adottsága vagy csak a kiválasztottaké?
– Nem mondanám el az egész készülő könyvemet, vagy az előadásomat. De akik ismernek, tudnak róla, én már írtam egy jóskönyvet a kínai jóslások mai korra alkalmazott formájáról. Az is, pontosabban, ami benne van, az egész emberiség egyik fontos kulturális őskönyve. Nagyon sok kézben megfordult. Szerintem sok éve már félmillió ember használja, tehát a következő könyvemhez van bőven tapasztalat. A lényeg, amiről szólni akarok: mi az, ami formálja az életünket, és miként lehet a jövőt alakítani? Talán hihetetlen, de mi milliárdnyi emberkirályok képesek vagyunk rá.
– A jövő héten előadást tart a megyei művelődési központban, de egyébként a Kisalföldön milyen gyakran fordul meg?
– Mostanában elég gyakran, hiszen a győri nemzetiben játsszák az egyik darabomat, az Isten pénzét. Nagy Viktorral közösen álmodtuk még Budapesten színre. Jó darab. Nagyszerű érzés látni, hogy a közönség ott sír, ahol én is sírtam, amikor írtam, és ott nevet, ahol én nevetek, amikor készült a mű. Most a könyveimen keresztül lépek kapcsolatba a közönséggel, korábban dramaturgként, színpadi szerzőként a színházak nézőterén. Néha egy függöny mögött elbújva figyeltem, miként reagálnak. És már akkor éreztem, amit ma is érzek, létezik szellemi össztánc alkotó és befogadó között. Ez az igazi örömünnep számomra, és remélem, azok számára is, akik könyvet vesznek tőlem vagy beülnek egy olyan színdarabra, amit én írtam.

(2010. 07.)