"Az imádság akkor kezdődhet, amikor tudatosítom, hogy szeretet- és megértésvágyam - és általában egész végtelen-keresésem - csak egy Végtelen Valakitől származhat, és feléje irányul. E megállapításon gondolkozva azonban szükségszerűen egy további lépést kell tennem, rá kell jönnöm, hogy a Végtelen Szeretet nem lehet távoli, elméleti valóság, hanem csak olyan Valaki, akinek köze van egész létemhez, sőt, aki életem minden pillanatában személyes szeretettel gondol rám, néz engem. Ha ugyanis a Végtelen Szeretet létrehozta bennünk az olykor kínzó, végtelen utáni vágyat, akkor lehetetlen, hogy ok, illetve cél nélkül tette volna azt. Különben már nem volna a Végtelen Szeretet.
Természetesen nem szabad azt képzelnünk, hogy a Végtelen Valaki csupán azért van, hogy az ember vágyait megoldja. Nyilvánvaló, hogy az ő léte teljes egészében felette áll az anyagi világ létének. Annál megrendítőbb azonban számunkra a gondolat, hogy végtelen vágyaink egyenesen feléje irányulnak, illetve hogy ő maga helyezte belénk a vágyakat, ő maga akarta, hogy keressük és megtaláljuk őt."

"Ó, boldog az, kinek van Istene,
...mert rajta van a Mindenség szeme
s elnézi őt, az Öröklét lakosát."