"Ha az ember szeretettel él, nincs
idő. Időtlenség van. Csend és nyugalom. Ahol nincs meghitt szeretet,
ott semmi sincs. Az élet sohasem adja fel, az egyedüli valóság maga az
Élet! A tudat bármely pillanatban, amikor úgy tetszik neki, emlékezhet,
kicsoda is valójában, emlékezhet a valóságra, emlékezhet a szeretetre.
Ösztönösen tudom: mi mindannyian az élet gyermekei
vagyunk, az életé, és a szereteté. Ki előbb, ki később rájön erre az
örök igazságra...
Az élet állandóan jelenlevő. Nem kezdődik és nem ér véget. Fogantatás,
születés, halál csak bekezdések, amelyek egy mindig folyamatosan létező
individualizmusnak újabb és újabb létformáit vezetik be. A valóság
sohasem törődik az emberi megítéléssel. Az ember életcéllal rendelkezik,
ha nem ismeri célját, akkor sorsszerű események hozzák tudatára.
Egyszerűen ezért írok.
Talán nem tudatosan. Valaki vagy valami erre ösztönöz, itt legbelül.
Vannak gördülékeny mondatok, vannak kevésbé gördülékenyek. Mindegyik
őszinte.
Vannak nagy-nagy csendek.
Kifogyhatatlan erő bennem a szeretet.
Ezt a meleget és harmóniát szeretném kisugározni."
Fuchs Éva: Önvallomás /részlet/