Kis türelmet...
Elfeledett keleti magyarjaink épp úgy használják, mint az alföldi pásztorok
A napokban nagyon, nagyon elszégyelltem magam! Középső unokám, akivel Skype-on csevegtem, az kérte tőlem, hogy 60. születésnapomon mondjak neki egy mesét. Messzire szakadván a szülőföldtől, egy ideje sem az anyanyelvemen sem, más időközben elsajátított és folyton tökéletesített nyelveimen nem jutott eszembe semmi. Pedig az itteni, gyakran látogatóba érkező rokongyereket első dolga szinte mindig egy-egy mesecsatorna megnyitása.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Van-e ki érti?
14 éve | 5 hozzászólás
Van-e ki érti?
Van-e ki érti csendben formálódó, halk szavam?
Vagy csak ülök itt, végleg elfeledve egymagam?
Körülöttem mindenütt az ezán szól,
De nem érti senki sem igazán jól:
Magányos szívem hogyan dobol,
Időm lassan lejár, mint a hold fogyok.
Magyarnak már török,
Töröknek még magyar vagyok.
Magyarul, ha szólok, ki érti szavam?
Törökül, ha írok, hogyan fejezzem ki magam?
Allah’ım bana bir daha yardım eder,
Yüce Rabbim beni bir daha sever!
Címkék: vers
Utolsó hozzászólás
Tovább