Kedves Tanár Úr!
Nekem sincs hír verésem. Én török tanárt keresek. Volt már, kettő is, de abba hagyták a tanításomat. Az egyik még csak meg sem indokolta, miért hagy cserben.
Ne firtassuk, miért kezdtem el törökül tanulni 3 évvel ezelőtt. Elkezdtem. Okom volt rá. Akkor.
Egy darabig egyedül tanultam az internetről kimásolt török nyelvtan és a Kezdők török nyelvkönyve segítségével. De rövid időn belül rájöttem, szükségem van más, kézzel foghatóbb segítségre is egy tanár személyében, mert nem értettem minden szabályt.
Találtam egy török szakos egyetemistát, aki mikor meglátta a füzetemet, megkérdezte: "Hát most mit tanítson nekem?". 4 hónap után jött a nyár, a tanítási szünet, és szeptembertől már nem volt elérhető számomra.
Újabb keresésbe kezdtem az interneten. A talált tanárnak törökül írtam a jelentkezésemet, aki azzal hárította el a tanításomat, hogy a tematikájába nem tud beilleszteni, mivel nem aszerint tanultam eddig.
Ezután már a török anyanyelvűként hirdető tanárjelöltemnek elég kétségbeesetten írtam, hogy senki nem vállalja oktatásomat.. S lám, csoda történt! Ő elvállalta. Majdnem két kemény évet tudhatok magunk mögött. S most már ő sincs. Idő hiányában nem tudja tovább vállalni a tanítását "egy ilyen szintű tanulónak". Hogy ez mit jelent? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy itt a vége... Fuss el véle.
Az ok is eltűnt, ami miatt elkezdtem a török nyelv elsajátítását. Nem hiszem, hogy még egyszer lenne kedvem elölről kezdeni az egészet. Hiszen azt sem tudom, hogy milyen szinten áll a tudásom. De úgy érzem, hogy nagyon sok mindent nem tudok (még). S ha még azt is figyelembe veszem, hogy egy három ezer lélekszámú kis faluban élek, a legközelebbi "nagy" városok között fél úton 30km-re, akkor igen kicsi esélyt látok arra, hogy találok másik tanárt.
De előbb el kell döntenem:
- akarok-e még egy tanárt?
- akarok-e törökül tovább tanulni?
- egyáltalán szükségem van-e erre a tudásra?
- meg akarom-e valósítani az álmomat, vagy maradjon továbbra is csak egy ÁLOM?
Minden jót, kedves Tanár Úr!
Üdvözlettel: egy kétségbeesett, törökül tanulni vágyó (?), magyar "diák"