Józsi, Joci-Jóska!

Kérted, hogy írjam meg, milyen az élet Isztambulban. Hogy nyílnak-e már a virágaim a balkonon.

Nem tudom elhiszed-e, de itt egészen más az élet, mint otthon nálatok. Hallom, olvasom, hogy megint csak acsarkodnak, fenekednek egymás ellen különféle emberkék. Talán valami politikusfélék, vagy micsodák, ők legalábbis az állítják magukról. Pedig talán nem is azok, a szóm igaz értemében nem azok. A politikusnak ugyanis a népet kellene szolgálnia, nem kirabolnia, kihasználnia a jóhiszeműségüket.

Kedves  Józsi!

Neked írtam ezt a levelet, válaszul a szép, őszinte szavaidra, amit a minap küldtél:

....Reggelre megváltozott az idő: a házak tetejét mintha porcukorral hintették volna be gondos kezek. A fürdőszobában a jéghideg csapvíz merevre fagyasztotta az ujjaimat. A reggeli imádság előtti mosakodást mindig ilyen hideg vízben végzem, de ma mintha még hidegebb lett volna. Furcsa, de tudod ezt is meg lehet szokni és örömmel lehet csinálni, hiszen egy idő után az ember nem is kívánja a langyos, vagy a meleg vizet.