Éjjel az égen egy fénypont jön el,

Nézem szememmel, követni kell.

Úgy közelít ő, mint nagy madár,

Csodálatos-szép szárnyakon jár.

Úszik a fényben, leszáll elém,

Két kezét egyre nyújtja felém.

Érints meg engem, fogd a kezem,

megállni előttem, erőd legyen!

Átadok most egy jó hírt neked,

Egy angyal az égből megérkezett.

Hirdessed, hívd az embereket,

Fényt hozok közétek, s szeretet.

Mennyei angyal föntről leszállt,

Hirdetve nékünk égi hazát.

Kicsi angyal könnye pereg

vigasztalja égi sereg.

Elveszett a glóriája

egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer

viselése sosem kényszer.

Büszke volt rá nagyon-nagyon

értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,

szeretete fogta össze,

fényét tiszta lelke adta.

Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!

Szégyen, hogy mindez megesett!

Hol lehet most?- kérdi ríva,

társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,

szól az egyik együtt érzőn:

Talán leesett a Földre.

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,

elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.

Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely

dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.

Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.

Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,

hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.

Nem a természet teremtett:

Megálmodott valaki.

Úgy születtem, hogy a lelke

Káprázattal volt teli.

Első percem varázslat volt,

Szép, akár egy ének:

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,

Ő látta meg álmom,

Közöttük már otthon vagyok

Bárhol a világon.

A Képzelet tart össze minket,

Nem helyek vagy népek;

Élek, amíg álmodom, és

Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és

Sok benne a rossz dolog.

Kinek Csillaga van,

legyen maga a béke,

hogy minden dolga itt

békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,

legyen felette bátor:

szeressen vakmerőn,

de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,

öltözzék friss reménybe,

hogy ISTEN LELKE is

cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,

ámuljon, mert az IGE

testté lett, s boldogan

daloljon Róla szíve!

(Füle Lajos)

A kis herceg és a róka találkozása (a barátságról)

Jó napot! - mondta a róka.

- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...

- Én vagyok a róka - mondta a róka.

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...

- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.

Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz,
talán örökké, vagy csak holnapig.

Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is Tebenned van.

Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.

Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.

Ha a gyerekek kritizálva élnek,

Megtanulnak megbélyegzettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,

Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,

Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,

Megtanulják bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,

Megtanulnak türelmesnek lenni.

Ha a gyerekek bátorítva élnek,

Megtanulnak bízni.

Ha a gyerekek dícsérve élnek,

Megtanulják megbecsülve érezni magukat.

Ha van valamid, ami jó,

Ami barátaiddal megosztható,

Legyen bár csak egy apróság:

Hozhatja Isten áldását.

Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,

De segít megharcolni egy-egy csatát.

Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,

Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.

Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!

Te kell, hogy segítsd az úton tovább.

Egy kedves szó vagy egy mosoly

Áldás lehet a másikon.

Add tovább!

Ha tudsz egy kedves történetet,

Vagy hallottál az utcán jó híreket,

Vagy jó könyvet rejt a szobád,

Mely segít elűzni a másik bánatát,

Add tovább!

Próbára tette Isten a lelkemet.

Adott számomra testet, szellemet.

Adott szülőt, földi életet.

Szólt az Úr, s útnak engedett

Tiéd a vágy, a gondolat!

"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"

Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,

szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.

De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!

Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,

De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.

Segíthetsz azon, ki porba hullt,

ki feléd kiállt, mert nyomorult.