Debrecen színházi életének gazdagsága párját ritkítja a magyar vidéki városok körében.
Két kőszínháza, a Csokonai Színház és a Vojtina Bábszínház mellett, számos amatőr- és alternatív színház is hozzájárul a város színházi életének változatosságához.
A mintegy másfél évszázados múltra visszatekintő Csokonai Színház a debreceni színjátszás központi műhelye. A drámai, tác- és operatagozattal működő, három játszóhellyel is rendelkező színház rendkívül gazdag repertoárja minden korosztály számára kínál igényes előadást. Klasszikus operák, népszerű operettek, musicalek, a világirodalom híres színjátékai ugyanúgy megtalálhatók a műsorában, mint a kortárs magyar irodalom drámái. A színház 2006-ban átalakult, a színház jelenlegi vezetésnek céljai közé sorolható, a sajátos, de egyetemes érvényű „magyar színházi nyelv” kutatása, amely összetett folyamat, a kultúra számos szféráját érinti, és amelyben a Csokonai Színház, mint intézmény, illetve az alakulóban lévő Debreceni Színházi Régió élenjáró és integráló szerepet tölt be országos viszonylatban.
Előreláthatólag a 2008/2009-es színházi évadra a város számára átadásra kerül egy új színházépület, mely Latinovits Zoltán nevét viseli majd. A Latinovits Színház épülete ötvözni fogja az angol Globe Theatre mintájára készülő intim, körbezárt nézőterű, dupla páholysoros polgári színházat és egy mobil, estéről estére változtatható játék- és nézőterű modern térszínházat.
A színház repertoártervének középpontjában az általános értékközpontúság mellett a magyar dráma áll, azon belül is kiemelt szerephez jutna a kortárs magyar dráma. Amíg a Latinovits Színház el nem készül, a színház repertoárjának egyszerre népszínházi és művész színházi kell, hogy legyen, vagyis minden műfajnak otthont kell adnia. A tervezett Latinovits Színház alapításával a jelenlegi Csokonai Színház zenés népszínházzá alakul át, amelyben a zenés színházi műfajok (opera, operett, musical, balett) kapnak helyet.
A Csokonai Színház feladatának tekinti, hogy a közönségének olyan programot kínáljon, amellyel megszeretteti a magyar színházi, ifjúsági-és gyerekszínházi irodalmat, a történelmi évfordulókhoz, népi szokásokhoz kapcsolódó magyar kulturális értékeket, hagyományos tárgyi világot, s egyben nyitottá teszi őket más kultúrák befogadására is. A színház szeretné megszólítani a tizenéves és egyetemista fiatalokat is, s nemcsak a színházlátogatás hagyományos formáján keresztül, hanem megadva nekik a színházi alkotófolyamatba való betekintés lehetőségét, ezzel egyben gazdagítva az önkifejezési eszköztárukat. A Csokonai Színház ápolni kívánja a magyar drámai kincstár (moralitás, miráculum, misztériumjáték, széphistória, tánc- és daljáték, opera buffó, farce, iskoladráma és bábjáték-fond) legjobb darabjait, új művészi formában színpadra állítva őket. A totális színház eszméjét szem előtt tartva, a színház, azon túl, hogy a tagozatok megerősítését és művészi színvonalának emelését tűzte ki célul, keresni fogja a lehetőségeket, új formákat a tagozatok szerves együttműködése érdekében.
A Csokonai Színház és a tervezett Latinovits Színház játszóhelyeivel –állandó és alkalmi színpadokkal kiegészülve – a város alkalmassá válik egy nagyszabású nemzetközi színházi fesztivál befogadására, ezzel is emelve a színházi régióközpont szakmai jelentőségét. A Nemzetközi Színházi Fesztivál a tervek szerint 2007 júniusában kerül először megrendezésre. A jelenlegi színházi vezetés fontos feladatának tekinti a Csokonai Színház és a magyar színjátszás értékeinek külföldön való megjelenítését, érdekeinek képviseletét. A világszínház örökségének illetve legújabb tendenciáinak bemutatását, a magyar és a nemzetközi színházi tradíciók párbeszédének előmozdítását.
A színház ad otthont a minden év februárjában megrendezendő DESZKA Fesztiválnak, az évadban a hazai színházakban bemutatott kortárs magyar drámák legnagyobb seregszemléjének, amely az írók, rendezők, és más színházi alkotók szellemi műhelye kíván lenni.

A városban található Közép-Európa egyik legszínvonalasabb bábszínháza, a Vojtina, mely nem csupán színházi produkciókkal, de tematikus játszóházakkal és kiállításokkal is várja a közönséget. A Vojtina Bábszínház ma is azon az úton jár, amelyen 1975-ben még együttesként elindult. Évadjaik műsortervét továbbra is a népmesékre, és a magyar klasszikusok alkotásaira építik, de válogatnak a nagy meseírók írásaiból is. Színházuk felvállalt törekvése, hogy a szerves műveltség rendszerében közelítsenek a népmesékhez, s próbálják kibontani archaikus tartalmait, azokat az emberformáló tanulságokat, amelyeket kötelességük átadni a jövő nemzedéknek. Hiszik, hogy olyan örök emberi, erkölcsi értékeket kell közvetíteniük a gyerekeknek, amelyek segítik őket eligazodni a világban. Nagy sikerű gyermekelőadásaik mellett időről időre felnőtteknek szóló darabokat is műsorra tűznek. Az évkörre íródott játszóházi programjuk is ezt a szellemi utat járja be, a népmesék, népköltészeti alkotások testközeli megéltetésével, az együtt játszás öröméből fakadó ünnepteremtéssel. 2001-ben vették birtokba Debrecen város szívében új színházukat, ahol kiállításokkal és az egész családnak szóló programokkal várják a kicsiket és nagyokat. 
 
A város színházi életében igen jelentős szerepet játszanak a különböző nem hivatásos- és alternatív színházi csoportok is, melyek többsége évtizedes múltra tekint vissza. 
A KonzervARTAUDrium 1999 óta működő, állandó társulattal rendelkező színházi műhely. Már a névválasztással is jelzik elkötelezettségüket, útkereső, kísérletező szándékukat. Tagjai – akiknek többsége egyetemista – már régebben  foglalkoznak színházzal, éveket töltöttek „kőszínházakban” és megfordultak különböző alternatív színházakban is.
Állandó próba- és játszóhelyük a DOTE II. kollégiumának alagsorában egy 6x7 méteres pince. Előadásaik egy részét a csoport tagjai írják és rendezik. Fontosnak tartják a kísérletezést, a humort, az improvizatív készséget és a közvetlen kapcsolatot a nézőkkel. Témáik, díszleteik, jelmezeik, kellékeik abszurdak, szimbolikus értelműek, ugyanakkor egyszerűek, „szegényesek”, hétköznapiak és valóságosak is egyszerre. Céljuk egy olyan színházi nyelvezet létrehozása, ami képes a nézőt megszólítani, aminek érvényessége és létjogosultsága lehet a XXI. században.

Más színházi és közösségi motivációk hozták létre az immár harmadik évtizede működő Alföld Színpadot, a debreceni színházi élet egyik meghatározó alkotóműhelyét. A csoportot 1971-ben Thuróczy György alapította, nagy színházi tapasztalattal a háta mögött. Az elmúlt harminc évben bemutatott előadásaik nagyon sokszínű és sokirányú profilra utalnak. A folklorisztikus műsoroktól az abszurd drámákig, az ókori klasszikusoktól a mai művekig, az írott mű előadásától a szerkesztett játék színpadi megformálásáig, és még tovább lehetne csoportosítani változatos képet mutató produkcióikat. A társulat tagjai szoros közösséget alkotnak, ahol az együttlét legalább olyan fontos mint a szakmai fejlődésük.
Újabban az Érzelmek iskolája nevű közalapítvány szervezeti keretein belül működnek, de céljuk most is az, mint a hetvenes években volt: összefogni a művészetek iránt érdeklődő fiatalokat s bemutatni a magyar- és világirodalom értékeit a közönségnek.

Az alkotás, a játék mellett az együttlét, a közösség fontosságát éppolyan lényegesnek tartó csoport a Kuckó Művésztanya is. A Kuckó Művésztanya az amatőr színjátszás ritka színfoltja, nem csak Debrecen, hanem országos viszonylatban is. A kulturális egyesület vezetője Szentgyörgyi Rozi előadóművész.
Ötven tagja van az egyesületnek, a gyermekcsoportban az 5-15 éves korúak ismerkednek a versekkel, dalokkal, a felnőttek között vannak régi színjátszók, s olyanok is, akik még soha nem szerepeltek közönség előtt, de eddig hiányzott valami az életükből. A Kuckó nem hivatalos, intézményesített csoport, sikerét az egyénre szabott szerepek, a jó darabválasztás hozta meg. Repertoárjukon Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Zilahy Lajos, Páskándi Géza, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Baranyi Ferenc művei szerepelnek. Zenés színpadi huncutságokat, vidám népmeséket, groteszk játékokat, népszínműveket, vígjátékokat, reneszánsz dalokat, táncokat, irodalmi műsorokat, vásári komédiákat mutatnak be. Rengeteget utaznak, céljuk, hogy a legkisebb településekre is elvigyék a magyar színjátszás hagyományira épülő előadások szép üzenetét.
Az Amo mama öröksége című filmjük egy egész estét betölt Ez az első magyar játékfilm, mely egy civil szervezet önerejéből született, amatőr színészekkel. A 2001-ben készült játékfilmet a 33. Magyar Filmszemlén mutatták be. Folytatását, az Amo mama öröksége című filmet a 34. Magyar Filmszemlén vetítették.
1986-ban alakult a Tabak Színpad munkás irodalmi színpadként a Debreceni Dohánygyárban. Első sikerüket 1987-ben érték el, Illyés Gyula Tűvé-tevők című parasztkomédiájával, melyet arany fokozatra minősítettek. A következő évben S. Mrozek A nyílt tengeren című abszurd színdarabbal ezüst minősítést kaptak. Nagy hangsúlyt fektetnek a vidéki előadásokra, nem feledve a vándorkomédiások tradícióját.
Jelenleg a Vízöntő Kulturális és Szabadidős Egyesület keretében végzik a munkájukat. Számos előadást tartanak Debrecenben és a megyében, s minden nemzetközi és egyéb fesztiválon részt vesznek. A Mini Teatrum nevű diák színjátszó csoport, a Tabak Színház utánpótlás csoportja, 1991-ben alakult. 12-16 éves fiatal színjátszók rendszeresen bemutatkoznak a fesztiválokon és vidéki fellépéseken.