Ez a film elüt válogatásunk többi tagjától, mert a jelenben játszódik, teljesen realista és rengeteget beszélnek benne. A moziváltozatban két és háromnegyed óra alatt kísérünk végig egy házasságot sok éven át tartó, rögös útján. A film kezdetén Marianne és Johan már tíz éve házasok, és az első hajszálrepedések már láthatók a kapcsolatuk falán, később Johannak szeretője lesz, aztán Marianne-nak is, tervezik, hogy elválnak, közben vissza-visszatalálnak egymáshoz. Eredetileg ötórás tévésorozatnak készült, és a moziverzió is tévéjátékszerű, a cselekmény nagy része belsőkben zajlik és beszélgetéseken keresztül bontakozik ki.

Az öt felvonásra tagolt film utolsó előtti, Az analfabéták címet viselő szakasza egyetlen hosszú jelenet, amelyben Marianne és Johan a férj irodájában találkoznak, hogy aláírják a válóperes papírokat. Az egyszerű ügyletből egész estés, drámai program lesz, amelynek során eleinte normális mederben zajlanak a dolgok, de aztán előkerül egy üveg jó konyak, Marianne elkezd incselkedni férjével, amiből szeretkezés kerekedik a padlón (Bergman finom humora: a nő két sóhaj közt azt nyögi: "holnap pedig beadjuk a válóperes papírokat"), egyre több alkohol fogy, Marianne és Johan elkezdi egymást piszkálni, csúnyán személyeskednek, üvöltöznek, durván összeverekednek, majd szipogva, illetve vérző orral aláírják a papírokat. Bergman briliáns dialógusát Ullmann és Josephson sziporkázó élettel töltik meg, tüneményes félórával ajándékoznak meg minket (érdemes akár önmagában is megnézni ezt a részt, kb. 1 óra 50 percnél kezdődik).

Főszereplők: Liv Ullmann, Erland Josephson

[origo] filmklub