Elhunyt Michelangelo Antonioni világhírű olasz filmrendező - jelentette kedden az olasz tömegtájékoztatás. A 94 éves rendezőt hétfőn este, otthonában érte a halál. Családjának közlése szerint csütörtökön temetik el Ferrarában.

Döbbenetes, de igaz: egy nap alatt elveszítettük a huszadik század két meghatározó rendezőjét is. A 89 éves Ingmar Bergman után hétfő este a 94 éves Michelangelo Antonioni is itt hagyott bennünket.

Antonioni pályája az olasz neorealistákkal (pl. Luchino Visconti, Giuseppe De Santis, Vittorio De Sica) egy időben indult, de többségüktől eltérően filmjei középpontjába általában nem a hétköznapi, kisembert állítja, hanem a magasabb társadalmi osztályok tagjait. Különbözik a neorealisták zömétől abban is, hogy főhőseit nem a rájuk jellemző meleg részvéttel szemléli, éppen ellenkezőleg: hideg távolságtartással ábrázolja őket.

Antonioni az olaszországi Ferrarában született, a bolognai egyetemen közgazdász diplomát szerzett, majd filmes újságíróként helyezkedett el először egy helyi lapnál, majd Rómában a Cinema nevű újságnál.

Első filmes munkája Roberto Rossellini 1942-es Un Pilota ritorna című filmje forgatókönyvének megírása volt. Első önálló rendezése a Pó folyó halászainak mindennapjait bemutató, realista Gente del Po című rövidfilm volt.

1950-ben mutatták be első nagyjátékfilmjét, az Egy szerelem történeté-t. A nemzetközi sikert az 1960-as Monica Vitti és Gabriele Ferzetti főszereplésével készült A kaland hozta meg számára, amely egy furcsa körülmények közt kibontakozó szerelem történetét meséli el. Ezt követte Az éjszaka (1961) és A Napfogyatkozás (1962), melyeket A kaland-dal együtt, stílusbeli és tematikai - elidegenedés - hasonlóságaik miatt trilógiának szoktak nevezni. A trilógia valójában négytagú: szorosan kapcsolódik még ezekhez a filmekhez Antonioni első színes filmje, a Vörös sivatag (1964) is.

Talán leghíresebb és legsikeresebb filmjét, az angol nyelvű, Angliában játszódó Nagyítás-t 1966-ban mutatták be. A morális kérdéseket feszegető film egy divatfotósról (David Hemmings) szól, aki - ha minden igaz - egy gyilkosság tanúja lesz egy londoni parkban. A Nagyítás-ért rendezői és forgatókönyvírói Oscar-díjra is jelölték, de ezeket nem nyerte el, és az Akadémia csak '95-ben, életműdíjjal honorálta munkásságát. A Nagyítás-t követő 1970-es Zabriskie Point már vegyesebb fogadtatásban részesült, de a Pink Floyd-rajongók körében mind a mai napig töretlen népszerűséget élvez, hiszen a pszichedelikus rockot játszó angol zenekar szerezte a film zenéjének jelentős részét.

Az 1975-ös, Jack Nicholson főszereplésével készült Foglalkozása: riporter kedvező kritikai fogadtatásra talált. A filmet évtizedekig nem forgalmazták, majd 2005-ben Amerikában ismét bemutatták. A '82-ben bemutatott Egy nő azonosítása után három évvel Antonioni súlyos agyvérzést szenvedett, ami maradandó károsodást okozott mozgásában ás beszédében, és ezután sokáig egyáltalán nem dolgozott.

A '95-ös velencei filmfesztiválon mutatták be a Túl a felhőkön-t, amely utolsó nagyjátékfilmje lett. 2004-ben Steven Soderbergh-gel és Wong Kar-wai-jal társult az Eros című omnibuszfilmhez, amelyben Antonioni szegmense egy erotikus tengerparti kalandot mesél el.

Az életmű-Oscart '95-ben Jack Nicholson adta át a rendezőnek a következő szavak kíséretében: "A világ üres, néma tereiben talált rá a szívünk néma zugait megvilágító metaforákra, és felfedezte ezek különös, rémisztő szépségét, amely egyszerre rideg, elegáns, titokzatos és kísérteties."

Antonioni saját munkájáról nyilatkozva, arra az újságírói kérdésre, hogy kinek készíti filmjeit, így felelt: "Egy ideális nézőnek dolgozom, aki nem más, mint éppen ez a rendező. Sosem tudnám a közönség igényeit kiszolgálva a saját ízlésemet megtagadni. Őszintén szólva erre nem vagyok képes, még akkor sem, ha ez sok más rendezőnek nem okoz gondot. Egyébként is, miféle közönségről beszélünk? Az olaszról? Az amerikairól? A japánról? A britről? Az ausztrálról? Mindegyik másmilyen."

[origo] filmklub