Hahnemann 1790-ben önkísérletet végzett a kínafakéreggel, amely az első, tudományos értelemben vett gyógyszervizsgálatnak tekinthető. Eredményeit 1796-ban jelentette meg és az orvostudomány történészei szerint ez az év a homeopátia születési éve. A kísérlet alapjául az a tény szolgált, hogy a kínafakérget rendszeresen használták abban az időben a váltóláz, a malária kezelésére. A gyógyhatást többen a kéreg "gyomorerősítő" hatásával magyarázták. Hahnemann a kínakérget nagy mennyiségben, naponta többször bevette és azt tapasztalta, hogy olyan tünetek jelentek meg nála, amelyek a maláriára jellemzők, és amelyeknek megszüntetésére éppen a kérget használták. Ezt követően számos anyagot vizsgált és egyre több gyógyszerképet és ezeknek megfelelő betegségképet ismert fel, írt le. A már említett hasonlósági elven kívül további következtetésre is jutott, mégpedig arra, hogy az anyagok egy különleges készítési eljárás, az úgynevezett dinamizálás, potenciálás révén hatásukban megváltoznak. Ez vezetett egy sajátos gyógyszertan megteremtéséhez.

A homeopátiás gyógymód, amelyről Hahnemann élete során számos könyvet írt nagy feltunést keltett és az elmúlt több, mint kétszáz év alatt a világ számos országában az egészségügyi ellátás részévé vált. A homeopátia fejlődése talán Németországban volt a legtöretlenebb. Ausztriában az 1848-as forradalom utáni időszak megtorpanást hozott és az úgynevezett második bécsi iskola képviselőinek hatására a Hahnemann-féle gyógymód egyre jobban visszaszorult. Csak az 1938-at követő évek tették lehetővé, hogy megtörjön a merev szakmai elit uralma és az előretörő fiatal orvosgeneráció újra megismerkedhessen a homeopátia szellemiségével.

A XIX. században Magyarországon a homeopátia főbb elveit Bakody Tivadar munkáiban találjuk meg. A hasonszenvi gyógymód képviselője volt még: Almássi Balogh Pál, Bakody József, Kovács Pál (aki szépirodalommal is foglalkozott), Hausmann Ferenc, Moskovicz Mór, Argenti Döme. A budapesti egyetemen a homeopátiának 1871-ben két tanszéket is felállítottak az országgyülés határozata alapján, de az orvosi fakultás ellenére. A tanszékre Hausmann Ferencet és Bakody Tivadart nevezték ki. Hausmann halálakor tanszékét nem töltötték be; a másik tanszék még egy ideig fennállt. A homeopata orvosoknak Budapesten egyesületük is volt, amely a "Magyar Hasonszenvi Orvosegylet" nevet viselte. 1865-ban alapították, első elnöke Almássi Balogh Pál volt. Két, jótékony adakozásokból fenntartott kórházzal rendelkezett az egyesület Budapesten, az egyik a Bethesda, a másik az Elisabethinum a Ferencvárosban. A két világháború között a törvény azt is megengedte a "hasonszenvi orvosoknak", hogy gyógyszereiket a betegeknek önmaguk szolgáltassák ki, csupán azok ősanyagait kellett nyilvános gyógyszertárból beszerezniük.

1949-ben a gyógyszeripar államosításának a homeopátia is áldozatásul esett, mert ezután 40 éves tiltás következett. A homeopátia hatósági tiltása Európában tipikusan magyar jelenség volt. Vannak ugyan országok, amelyekben a mai napig nem adnak hivatalos státust ezen gyógymódnak és gyógyszereinek, de alkalmazásukat egyetlen hatóság sem tiltotta meg. A homeopátia mai elterjedésére jellemző, hogy közép-, dél- és nyugat-európai országokban egyaránt alkalmazzák, valamint a tengerentúlon és az ázsiai országokban is. Számos egyetem felvette képzési programjába az orvos- és gyógyszerészkarokon egyaránt.