Kis türelmet...
13 éve | 0 hozzászólás
Advent 1. vasárnapja
1. Mint forró sóhaj,
Elhaló bús jaj
Kél halk énekünk.
Sötétben járunk,
Hajnalra várunk:
Jöjj el, Istenünk!
2. Választott néped
Így sírt föl Érted,
Nyögve bús igát.
Ősszülők lelke
Várta, epedte
Isten egy Fiát.
3. A bűn úr most is;
Gyötör is, foszt is.
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség!
13 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 0 hozzászólás
14 éve | 0 hozzászólás
NAGYMAMÁNAK!
A nagymama egy egész más Világ,
Ő gazdagabb lesz azzal, hogyha ad!
Szíve csodás mesékkel van tele,
és nem bolondít,- andalít vele.
Ha rossz vagyok a homlokát a bú
átfutja, aztán volt nincs háború.
O úgy szeret, hogy hozza fogható
ember nem lehet, csak is varázsló!
Ha könnyem buggyan, lecsókolja Ő ,
barmikor hívom, frissen jón elő.
Játszani velem minden percben kész,
Ezert szeretem, ennyi az egész!
/ismeretlen szerző/
14 éve | 0 hozzászólás
Anyáknapjára.
Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett...
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom...
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
/számomra ismeretlen szerző/
14 éve | 0 hozzászólás
Kosztolányi Dezső: Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.
14 éve | 0 hozzászólás
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Túrmezei Erzsébet: Eljön
13 éve | 0 hozzászólás
Advent 2. vasárnapja
Túrmezei Erzsébet: Eljön
Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Címkék: advent ünnep
Tovább