NAGYMAMÁNAK!





A nagymama egy egész más Világ,
Ő gazdagabb lesz azzal, hogyha ad!
Szíve csodás mesékkel van tele,
és nem bolondít,- andalít vele.

Ha rossz vagyok a homlokát a bú
átfutja, aztán volt nincs háború.
O úgy szeret, hogy hozza fogható
ember nem lehet, csak is varázsló!

Ha könnyem buggyan, lecsókolja Ő ,
barmikor hívom, frissen jón elő.
Játszani velem minden percben kész,
Ezert szeretem, ennyi az egész!

/ismeretlen szerző/

Anyáknapjára.





Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett...
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom...
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

/számomra ismeretlen szerző/

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Országhegyi Károly:Tündéranyu





Az én szobám egy valódi
mesepalota.
Királyok és királylányok
járnak be oda.

Ha a polcról leveszem a
mesekönyvemet,
néhány perc és én is herceg
vagy király leszek.

Voltam én már szegény ember
legkisebb fia,
voltam gazdag kereskedő
s győztes dalia.

Bejártam már Szindbáddal a
mesék tengerét -
vízbe veszett mellőlük a
sok-sok tengerész.

Egyik este elvarázsolt
egy gonosz banya.
Álmomban mint ronda béka
érkeztem haza.

Azt hittem, hogy így maradok
örökké mint béka,
hisz e varázst csak egy tündér
csókja oldja - néha.

Bodnár Éva: Együttérzés. 

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Kik ha sírnak, csöndesen zokognak...
...és szeretnek, szülnek,
gyászolnak, temetnek.
Aztán meghalnak, majd
újra megszületnek!


Tisztelet jár az asszonyoknak!
Gyönge testben, igaz harcosoknak.
Bár nem írnak törvényt:
velük betartatják -
s cipelik a világ
összegyűjtött kínját!

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Mindenütt, hol fegyverek ropognak.
Hol romba dől otthon,
sors csapása végett...
de mégsem szűnik meg
az asszonyi ének!

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?

Wass Albert : Rózsaszirmok

Leszállt az alkony , s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer , régen , mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözöttt...
Ha jött az est , ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd , s ezüst holdsugarak...
Hanem egyszer , zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán csapata jött,
És elragadva a tündérleányt
Eltünt a sötét fellegek mögött...

HALOTTAK NAPJÁN
Ady Endre

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

Mi a fontos........?

Nem az a perc fontos melyért minden percben élsz,
Nem az a fontos, mit minden percben remélsz.
Az a fontos, hogy szeress élni,
s ha kell merj remélni.

Hiszen minden percet csak egyszer élsz meg,
minden csodát, minden szépet.
S ezek a dolgok, ha csak egy perc értelmet nyernek,
már volt értelme az életnek.

Fésűs Éva: Őszi dúdoló


Mit siratsz te kismadár?
Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj,aludj!

Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg!

 Várnai Zseni: Síró szemek..

Én sokat nézek a síró szemekbe
S éjente magam is sírok sokat
És messze, zord sötét tájak felől
Magamba szívom a bánatokat.

Mi messze jajlik vérző távolokban,
Mind megtalál és mind olyan enyém,
Hogy arcomat sápadtra komorítja
S ifjú szememből is elfogy a fény.

Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,
Virággal kén' övezni homlokom,
De ajkamon, lásd, könnybe fúl az ének,
Ciprus vagyok én minden sírokon.

Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,
Feléd hajlók és könnyen nevetők,
Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,
És egyre telnek, mind a temetők.

Wass Albert : Rózsaszirmok

Leszállt az alkony , s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...
Egyszer , régen , mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözöttt...
Ha jött az est , ott dalolt a szellő,
A bércen harsogott a vad patak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd , s ezüst holdsugarak...
Hanem egyszer , zúgó fergetegben
A Szélkirály orkán csapata jött,
És elragadva a tündérleányt
Eltünt a sötét fellegek mögött...