Országhegyi Károly:Tündéranyu





Az én szobám egy valódi
mesepalota.
Királyok és királylányok
járnak be oda.

Ha a polcról leveszem a
mesekönyvemet,
néhány perc és én is herceg
vagy király leszek.

Voltam én már szegény ember
legkisebb fia,
voltam gazdag kereskedő
s győztes dalia.

Bejártam már Szindbáddal a
mesék tengerét -
vízbe veszett mellőlük a
sok-sok tengerész.

Egyik este elvarázsolt
egy gonosz banya.
Álmomban mint ronda béka
érkeztem haza.

Azt hittem, hogy így maradok
örökké mint béka,
hisz e varázst csak egy tündér
csókja oldja - néha.

Bodnár Éva: Együttérzés. 

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Kik ha sírnak, csöndesen zokognak...
...és szeretnek, szülnek,
gyászolnak, temetnek.
Aztán meghalnak, majd
újra megszületnek!


Tisztelet jár az asszonyoknak!
Gyönge testben, igaz harcosoknak.
Bár nem írnak törvényt:
velük betartatják -
s cipelik a világ
összegyűjtött kínját!

Tisztelet jár az asszonyoknak!
Mindenütt, hol fegyverek ropognak.
Hol romba dől otthon,
sors csapása végett...
de mégsem szűnik meg
az asszonyi ének!