NAGYMAMÁNAK!





A nagymama egy egész más Világ,
Ő gazdagabb lesz azzal, hogyha ad!
Szíve csodás mesékkel van tele,
és nem bolondít,- andalít vele.

Ha rossz vagyok a homlokát a bú
átfutja, aztán volt nincs háború.
O úgy szeret, hogy hozza fogható
ember nem lehet, csak is varázsló!

Ha könnyem buggyan, lecsókolja Ő ,
barmikor hívom, frissen jón elő.
Játszani velem minden percben kész,
Ezert szeretem, ennyi az egész!

/ismeretlen szerző/

Anyáknapjára.





Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett...
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom...
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

/számomra ismeretlen szerző/

Csorba Piroska: Mesélj rólam

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam?
És tehozzád hogyan szóltam,
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad, mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél?
Akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?