Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

….és furcsán csillogott a szeme.
Talán az öröm, talán a múlt bánatos könnye
rejtett gyémántszikrákat belé.
Apró ráncait takarta kedves mosolya.
Fehér haját a múló idő festette,
de nem bánta, csak legyintett nevetve.
Ez az élet rendje,
mikor az egész kenyérből
már csak morzsa marad.
Már nem éhes a lélek,
csak a szem kíván még néhány falatot.
Törékeny termete nekem óriás volt,
apró lépte halkan csosszant a kövön,
mikor jött elém, megölelt,
még akkor is a kisfia voltam,
bár, már az én hajamba is
ezüsttincset festett az idő.
Már lelkembe őrzöm képét.
Arany sugarak szárnyán verdes
egy magányos szív,
s ha hív is egy messzi hang,
hogy indulni kell, mert vár valahol,
hát szívesen mennék egy ismeretlen világ felé,
ahol megölelném újra és örökre.

Címkék: vers

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu