Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

 

 

Nyolcvan tőrdöfés

 

Megbüntettek, mielőtt megszülettem,

Már csíráimban számkivetett lettem,

már bűnös voltam embrió koromban:

hogy megszülettem, kisebbségi voltam.

Anyámat százszor megalázták, mondva:

„Hazátlanoknak csak rúgás a sorsa!

Hiába hajtasz közöttünk, te léha!

A te neved „tatarka zatracena”!

Aztán a háború vérgőze ott kavargott;

bátyáim vívtak élet-halál harcot,

sodort a szél, kitépett gyökerestül,

fordult a világ, felfordult fenekestől.

Kézben tűzifát vittem az iskolába,

hogy parázs legyen, ne hideg kályha,

gyermekként, álomba ringva láttam

a rettegést a szívbe zártan.

Megtanultam színlelni mosolyogva,

s a gyűlölet szívembe beosonva

vadul mérgezte ifjú lelkemet.

Torkomba szorult a szent igazság,

és körülöttem csak vad hazugság,

de ráolvasni kimondani, nem lehet!

Hogyan gyötörték szegény lelkemet!

Pária voltam. Soroltak: egyéb! –

csak megtűrt, riadt, szürke kis veréb,

mégis megóvott a szent bizonyosság:

ha nem is itt, de  m á s h o l  van igazság!

Az értelem nem volt soha fogoly,

a szemek sarkában megbujt egy mosoly,

áldott szájak súgták a füleinkbe:

dolgozz csak, élj, és bízz töretlen,

az Isten terve széttörhetetlen!

Ne higgy álruhás ordasoknak,

Kéjjel mosolygó gyilkosoknak!

 

Most túl a szelíd poklokon

hitemet újra marokra fogom,

most van remény, hogy gyógyul majd a seb,

felnő egy szűzi, szabad, szép sereg,

és majd elindul szívvel, ésszel, szóval,

és megharcol majd minden bitorlóval.

A „szellem napvilága” érik,

s e szűk hazában talán majd megértik,

aj ide születtél, s nem magyar neved,

itt élned velünk csak együtt lehet. 

                        

Megbüntettek, mielőtt megszülettem,

de az átoktól megtisztított lettem.

A csillagok nekem megüzenték,

hozták a hírt virágos, szép leventék:

Szent István, Imre, László szent fohásza

most mosolyt csalt az Isten ajakára.

Íme most csodát láthat a világ,

összeomlottak pártos praktikák,

alvó parázsból sorjáztak a lángok

kinyíltak a százszor lezárt határok,

és elindultunk, - bukdácsolva, persze –

hiszen rohanni kinek volna mersze?

Elindultunk, és jött új ezredév…

 

Vegyétek észre Isten szent kezét!

 

  

SZLD            

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu