Hétköznapi legenda.

Mit mondhat egy gyermek,

Ha anyját köszönti,

Szíve szép szerelmét,

Ha szavakba önti?

Ellopja a napfényt,

Csillaghímet kerget,

Szavakból kötözget

Bokrétába rendet,

Mit adhat egy gyermek?

Mit adhatok annak,

Aki szívén hordott,

Értem százszor viselt

Ezer súlyos gondot?

Védett a viharban,

Meglopta az álmát,

Szívéből szakított

Nekem színes pálmát,

Hogyha nyugtalan volt

Éjjelente álmom,

Virrasztott felettem

Angyalként, vigyázón.

Ápolta a testem,

Lelkemre vigyázott,

A szívemre csókolt

Sok-sok színes álmot.

Kezével vezetett,

Amíg meg nem álltam,

Soha el nem ítélt,

Ha megbotlott lábam.

A szívemből szövök

Szeretet-palástot,

Homlokára lopok

Tiszta öröm-lángot,

A mosoly gyémántját

Ültetem szemébe,

Az Istentől áldást

Kérek a kezére.

Több nem telik tőlem,

E vers minden kincsem,

Hogy ilyen anyám van,

Áldassék az Isten!

Szabó László Dezső.